Míg szivárványt látok
Úgy vagyunk itt összefogódzva, mint kiket egymáshoz vert a sorsa - mint egyetlen élhető világon, kapaszkodunk a szalmaszálon.
Pilleszárnyon nem tesz kárt eső, de vihar jött, eget rengető, s mi, kiknek veszve levegőjük, földjük, most szalmaszálainkat összeöltjük...
Erre-arra játszik velünk az ár - mélybe húz, partnak lápot kínál... de szalmaszálam erősen fogom, míg szivárványt látok pille-szárnyadon.
|