A történet, azzal, hogy újra együtt lehetett az anya-szívű anya, és a gyermek-szívű kislány, még nem ért véget. Az élet-írta történetek "végtetelen" történetek, az ídő fűzi őket egy olyan láncba, amely a teremtéssel kezdődik, és a végét - remélhetően - utódaink sem fogják látni. 
Erzsi időközben nagylánnyá cseperedett,szerető gondoskodás mellett. Megtalálta Jucit, nővérét is, és ezután ők se szakadtak el egymástól. Mindketten férjhez mentek, mindkettőnek egy-egy lánya és fia született. Gyermekeiknek azt a szeretetet adták vissza, amit ők az "édes" nevelő-szülőktől kaptak. Erzsi, és édesanyja /most már így fogom nevezni, mert ezt megérdemli/ életében történtek még olyan események, amik külön írásba kívánkoznak, egyszer tán leírom. Most már talán azt is elmondhatom, hogy Erzsi az én Anyukám, az őt felnevelő asszony az én Drága Egyetlen Nagymamám. Tíz éves lehettem, amikor megtudtam az igazságot, és megismertem a fenti történetet. Ez meg-százszorozta mindkettőjük iránt érzett szeretetemet. Nagymamám már nem lehet közöttünk, sajnos korán, 67 évesen gyönyörű szíve /talán a sok fájdalomtól/ meghasadt. Nem érhette meg férjhezmenetelemet, gyermekem születését. De én mindent továbbadtam lányomnak, örizze szívében ezt a történetet, ami, tudom, elhalványul majd egyszer, de most még él, anyámban, bennem, lányomban.

Most már annak is 23 éve, hogy egy közjáték feltépte a hegedni látszó sebeket. Egy népszerű női lap olvasása közben Erzsi egy érdekes cikkre bukkant. Egy idős asszony a lap segítségével kereste, és találta meg régen elveszített testvérét. Erzsi az idős nőben borzadva ismerte fel "szülőanyját", aki ennek a megható történetnek a "széplelkű" föszereplője volt.

 



       Megtalált bátyja szép nagy családja körében látjuk, és a saját családjáról is "mesél". Miközben két első, agyonkínzott gyermekéről elfelejt említést tenni. Erzsiben ellentmondásos érzések kavarogtak. Megmutatta a cikket testvérének, Jucinak is, és hosszas vívódás után úgy határozták, írnak a szerkesztőnek, és feltárják az igazságot. Hogy miért nem hagyták annyiban? Mert túl mély volt az a seb. Mai napig dzemélyiség-zavarokat, depressziót és még ki tudja mit idéz elő náluk. Így azután az egy cikkből két cikk kerekedett. Mikor másodszor is felkereste az újságíró, F.J. "anyukát", ő először letagadta a két lányát, és ez már minősitette is, de a tények elől nem bújhatott el. Szembesülnie kellett mindazzal a gonoszsággal, kegyetlenséggel, amit a cikkben a lányok és az újságíró ráolvastak. És talán egy kicsit vissza-kapott a megalázásból,talán...És  a lányok egy mákszemnyi elégtétel kaptak,talán...



És még egy láncszem idekívánkozik. Erzsi már dédnagymama volt, amikor úgy határozott, megkeresi sokkal fiatalabb féltestvéreit, akiket ő pesztrált kislányként, akikre mosott, főzött. Hiszen ők nem tehetnek semmiről, és már ilyen idősként átértékelődnek a dolgok. És az eredmény egy késői de kellemes testvéri kapcsolat Marikával, hugával. Ő is csak rosszat mesélt nekem és anyámnak az ő életéröl anyja mellett, és nem tudott róla szeretettel beszélni, pedig ő mellette nőtt fel.  Mint megtudtuk, az öccsüket a Dunából fogták ki holtan, másik két huguknak pedig nem egészen ép az elméje. Ez már hat pokoli sors! Vajon mindezt  ők is "anyukának köszönhetik"? Az ő sorsukat is "anyuka"durva keze írta ilyen feketére?  De - azóta meghalt ő is -  nyugodjon békében!



A cikkben a neveket az újságíró a riportalanyok kérésére megváltoztatta.

KÉPEK >>>