Históriás ének az forrás mentébül (lejegyzé: aquarius)        Kellemesen király országában törtvént -  aki forrása köré összegyűjtvé a szépszavú dalnokokat - hogy érkezett egy lantos, akinek álneve aquarius lészen. Az király, s az többi dalnok jó szívvel, és szép szavakkal fogadák, mire ő megköszönvén ezt, egy csatányi idő után elárulá nékik rendes nevét. És lőn döbbenet: világossá válék, hogy az egész udvartartás - kivéve egy-két sas-szemű alattvalót - férfiúnak nézték vala az jövevényt. Pedig ő nem lészen álruhában, de strófái olybá keménynek s féfiasnak tűnének sokak szemében. Álneve is lőn kevésbé úrhölgyhöz méltó, pedig az csillagos ég vizőntő jegye alá születvének asszonynépek is, s más fehérszeméljek, asszonyállatok. Örült is, nem is csóri aquarius... Mert férfinak lenni nagyobb dicsvőség ebben a cudarul setét középkorban, meg hát verselményei sem tűntek akkor holmi kisdedes óbégatásnak, buta asszonyi sírás-rívásnak. De mivel ő is nőböl, és Ádám atyánk oldalbordájából vagyon összerakva, hiúságán csorba esvén, elégtételt kért attól a lovagtól, aki legharsányabban hírdette tévedését. Ez a személy lőn a kóbor dalnok, csitesz lovag. Az alant Microsoft Word-be rovott históriás-ének az ő hiteles kálváriájukat foglalja öszve krónikába. Okulásul majdan szájrúl-szájra fogják adni az udvari poéták -  ágrúl-ágra meg a varnyak -  az ő szomorúságos senyvedésüket.                           csitesz lovag: aquarius megkövetése              a legnagyobb bűnt elkövettem én, mit egy Hölgy ellen el lehet követni ezen a Földtekén. olvasva verseit, melyet az irodalomtörténet majdan ezer babérkoszorúba fon, föltételeztem róla, hogy férfi, tehát rokon. szembesülve a ténnyel, hogy nő, most jó mélyre süllyedek el. a Titanic ehhez képest még mindig a dokkban vesztegel. bocsáss meg Hölgyem, Te szép rózsaszál! versem felmentő ítéletedért kiabál! aquarius: megbocsátok, csitesz lovag Megbocsátok Néked, Ó lovag! S ha kikötöd "balkonom" alá a lovad, én felveszem fehér pendelyem, és kendőm lengetem. A hold fénye alá kiállok, s halkan kiálltok feléd: mondd mi ütött beléd, hogy tudtál férfinak nézni, mikor itt nyavajgok, epedek! Hát tesz ilyet egy férfi? Ha igen - hát hagy legyek...! csitesz lovag: útban aquariushoz jövök már én Úrnőm, jövök ezerrel, de a lovam nem bírja az iramot ekkora teherrel, mit a boldogság erős vállamra rakott. keresnem kell egy balkon ablakot, hol "fehér pendelyben", kendődet lengetve vársz reám. szívem öröke akkora, mint a végtelen óceán. nem kell a nyavajgás, de kell az epedés. a nyavajgást elmúlaszja jöttöm, mikor karomba zárlak, az epedést megszünteti baldachinos ágyad, mikor beteljesítem szűzies álmod, és az oly rég áhított boldogságot velem végre megtalálod. várj türelemmel szépséges, ártatlan virága a rétnek. én hamarosan hozzád érek, és akkor nem lesz sem nappal, sem éj, de miénk lesz az örök kéj. vágtámat feléd csak egy apró dolog késlelteti. minden városban van legyalább egy balkon ablak nyitva ki. és minden ablakban áll gy szépséges leány, aki epedik egy ilyen lovag után. mivel nem szeretnék nékik csalódást okozni, ezért köszöntöm őket, csak ott nem maradjon az egyik zokni. előbb vagy utóbb hozzád fáradt paripámon úgyis megérkezem és bár remegő térdekkel, de elnyerem két kezed. aquarius: csitesz lovag fékezd lovad Csak ne olyan hevesen,  Kedves Lovagom! Nem ártana, ha lassítanál lovadon, mert jelenleg balkonom tele, s a lovagok fele a várakozásba  már beleőrül, mert nem megyek akárkihez nőül, csak aki legyőzi a sárkányt! Ki engem nyer el, s nem a király-jányt, az nem kóborol idegen balkonokra, örül, hogy itt lehet, s örökre ittmaradna velem, zokniját mosni, s őrízni pendelyem. aquarius kellemesen krályhoz járul Kellemesen király, most hozzád járulok, oly nagy a bánatom, hogy majd elájulok! Lovagom immáron megkettőzte vétkét, úgy látszik ki akar akasztani végképp! Nem elég hogy először férfinak nézett, (utána persze tette-vette a szépet) Most, még el se nyerte kegyem, s máris megcsala! hát csoda, hogy oly nagy alattvalód bánata? Ó, igazságos Kellemesen király, ítélkezz felette! Azért koszorús fejét ne vedd, kár lenne még érte... Nem lenne jó igazán tömlöcbe se vetni, ott is nekilátna egy "pendelyest" keresni. Ha majd "forrásod"-hoz idelátogat, ne engedd el többé, őrizze hét lakat! Ítéld a lovagot örök versírásra! Húsz év múlva úgysem lesz jó semmi másra... S hogy elégtételem teljes legyen gyönyőrű lovát küldd el énnekem! aquarius pártfogóra lel  agnes személyében Ó Kellemes király, Forrásnak Úra! Ugye olvastad Aquarius kisasszony panaszát? Ő az ki lelkesen várja, Csitesz lovagnak -leány szobája balkona alá érkező, - megfáradt lovát. De hiába várja, és lesi az utat. Mert csak a szél futta por, érkezik, míg Ő, fehér pendelyében könnyezik. Szegény leány, hiába eped, és szegény lovag, ki Aquariushoz oly lassan mehet. Útját állják a balkonok, és a nyitva hagyott hivogató ablakok. Szegény Csitesz lovag! Teste verejtékben fürdik, mert hajszolja vágya , és szinte ég... de az útszéli balkonokból van elég. Kérlek Király! Hozz rendeletet! A lovag előtt szegezzék be, az ablakokon a keretet, és minden létrát törjenek össze...., hogy ne juthasson balkon közelbe. Bár figyelj a lovára is, Uram! Büszke fekete ménje is bajba van. Útközben szerelmes lett egy, göndör sörényű kanca lányba. S ha Aquariusnak nincs nála szebb, a mén számára vonzóbb paripa lánya hát visszaviszi gazdáját, és Csitesz lovag nem lehet övé soha. kellemesen király ítélkezik: Kellemesen, de nem király, Széken ül ő, nem a trónján. Nézi mereven a monitorját. Ahogy érkezik be egy-egy irás, Fürge kezem megformázza, Mindenki a szépet lássa. Nem fegyelmez, nincs hatalama, Pusztán kérlelő a szava. S akinek a jó szó kevés, Jöhet utána a kiűzetés. Ám ha kedves írás akad, Örömében víg nótára kap. Lovagodnak nagy a vétke, Azért, hogy szent legyen a béke, Írjon még tíz verset Néked. Zengje bennük dicsőséged, Lova helyett ezzel érd be. csitesz lovag: megérkezés aquariushoz mit nekem az őrült lovagok fele, győzöm a kardommal őket le. úgy is te leszel végül az arám, és mossuk a fél pár zoknikat szaporán. ne gúnyolodj velem, Te versíró perszóna, húsz év múlva leszek a legszebb férfikorban. most még vagyok pelyhedző szakállú ifjú lovag, ki, ha úgy hozza a sors, magányos zoknikat mosogat. s hogy elhidd, hogy milyen jól megy sorom, beveszem a következő Cavintonom. verem az újabb hordó bort a csapra. közben keresem, hogy hol van az az átkozott Viagra. lovamat viheted, vele bizton jól jársz, rajta a feírat, "Csípős Szögedi kolbász". Úrnőm! Itt vagyok balkonod alatt, engedd le a hágcsót, megjött már az ihlet, de az sem lenne baj, ha küldenél egy nyolcszemélyes liftet. Te vagy a forráson a legszentebb szűz, kit jó lovagod most tollhegyére tűz. nem alszunk egy percet sem ezen az éjjel mindenünk telve lesz mámorral és kéjjel. azután boldog napod is majd eljő, meglesz a hetedhét országra szóló esküvő. aquarius: jöjj hát, lovag Kedves lovagom, kösd ki a lovad, nyolc apró pulyám is ujjongva fogad!  A paprikáskrumli a kondérban gőzőlőg, balkonomon anyósjelölted füstölög: Hol az a híres "pendely-faló" jöhetne már, hisz tele a mosogató! De Te ne csüggedj, kitárom két karom! (Hatvan kilót nyom darabja, s százhúsz a farom) A bor is itt vár már kitöltve asztalon, szüséged is lesz rá, már most elmondhatom. Csak meg ne bánd, Kedves Lovagom! Illa berek - nádak erek vágtatnál el tőlem lovadon, csak egyszer, ha számat kitárnám! Jöjj hát karomba, várlak, én, a sárkány! aquarius pártfogója, agnes bíztatja csitesz lovagot Nyolc apró pulya micsoda öröm, nyolc lány,...hidd el nagy öröm. aquarius, és kedves anyos jelölted, annyi sok szépet adhatnak majd Néked. Nem kell beszélned, fognak Ők helyetted. Nem fogsz unatkozni, mert a fürdőben csak bugyiba vered a fejed, szerelmed gyümölcsei jönnek majd sorba, talán nyolc fiú, örökölve apjuk akaratát, és végig látogatják a balkonok sorát. Lesz majd unokátok bőven,. naaa,...most kell a Cavinton még időben, hogy a nevüket meg tud jegyezni, és hogy e gyógyszer ne feledd bevenni, Szedj Nootropilt az is fényesíti az agyat, boldog ara jelölted pedig,... alig várja, hogy megvalósuljon Veled szerelmi álma . csitesz lovag  asszonya megérkezik napraforgó: a bősz ara dala itt vagyok megjöttem mint felbőszült ara csapongó lovagom gyerünk immár haza új pulyákra vágyol nem elég már ki van kilenc fiacskádnak popsija is kinn van újabb lovaginák emésztik obsitod csapok ribilliót meglátod itt legott megyek a királyhoz tegyen végre rendet vagy török pasává nevezze ki kendet CSITESZ LOVAG BUKÁSA ajjaj! lebuktam, mint lovag rendesen. Napraforgó kedvesem is szörfözik az interneten. rájött arra, hogy engem csábító balkonok várnak, és ezért nem melegítem mostanában a hitvesi ágyat. mit tegyek most, hogy jó legyek? és mindenkinek megfelelhetek? egyfelől várnak rám szépséges balkonok, másfelől imádott arám karjaiban felejthetetlen pillanatok. döntöttem. jó szívem diktálja, nincs itt semmi vész. előbb elveszem a balkonok fehér pöndölyös lányainak, majd imádott arám eszét. Aquarius lengeti papírzsebkendőjét Csöppet se bánd lovag a lebukásodat! Az én uram kutyája már a kertek alatt ugat. Jobb lesz neked szép arád karjába kerülni, mint jó uram kardja elől menekülni... Kössük lovainkat saját istállónkba S igyunk áldást mind e remek tréfára Napraforgó :a bukott lovaghoz veszem én az eszét drága hős lovagom pöndölyök után futkosni nem hagyom jó királyunk által kiadatott rég a bul(l)a házasság szédelgő neve eztán HULLA jól vigyázzon drágám merre is kacsingat törvény adta jogban feje porba hullhat jobban teszi hát kend ha visszafogja magát kiengeszteli most a felbőszült arát Csitesz: A lovag visszafordul fordítom vissza lovam szomorú szájjal, vár szeretett arám egy hóhér bárddal. látom sanyarú sorsom, nincs mit tenni, vagy bezárulnak a balkon ablakok, vagy fejemet fogja venni. szerető szívvel hozzá visszaporoszkálok, de azért lehet, hogy útközben néhány balkon ablak előtt megállok. jó Vízöntő korsódat azért tartsd kézben, szépséges arámmal meglátogatunk még ebben az évben.