Templom Anymnak
Templom Anymnak
Sznom ezt a verset bocsnatrt, had settenkedjenek szvedig a sorok. Taln egy vers fogja megtallni a rdnyl ablakot.
Bocsss meg, hogy hajdani kisbabd kintte mr a kiscipt, s gyjttt magnak kacatnak-kincsnek hivatst, hzat, frjet, szerett. Bocsss meg,ha olykor hidegen hullnak szmbl a szavak, s elnyomja testem hozzdbjni-akarst valami ntudatnak vlt ostoba indulat.
Sznom ezt a verset srni, Anym nem Jds-knnyeket hullatok ledbe. Ha tudnd, hnyszor fordulok feld gondolatban, vesztett csatktl remegve! Ha tudnd, milyen kemny kamaszkor edzett ilyen kemnny engem, karjaid kitrnd, tudom... Had menjek hozzd ebben a versben!
Szeretnk ledig jra eltallni, szeretnm visszalopni magam hozzd, szeretnm kezed sszecskolni, most, hogy mr nem jrom a llek bolondjt. Sznom ezt a verset trdre-hullsnak, vrva, vgyva hogy emelj fel... Van gy hogy egyenes gerinccel hullik trdre az ember.
Sznom ezt a verset bocsnatrt szvemtl szvedig dobogjanak a sorok, s mg betkkel srom tele papromat, Anym, neked ptek templomot.
|