Bemutatom fefot

"Nézsi Zsuzsa vagyok. Kicsit bolondos, kicsit szomorkás, kicsit boldog, kicsit boldogtalan, de a lelkemben mindig van egy kis dallam néhány rím és sok kedves szó, amivel hozzád is szólok, ha meghallgatsz."

Ezt írja magáról honlapján. Belszéjenek Róla bővebben az írásai,
és a hangfelvétel, amin saját versét mondja.

Milyen szép

Milyen szép,
a ködbe öltözött erdő,
mélyén amint a fű nő,
lesekedik a bimbózó vadvirág,
és illanó illatát lopva küldi a térbe,
talán a fényre érve
megnyitja a napsugár ablakát,
hogy éltesse szelíd csókja tovább.

Milyen szép
a gyermek rebbenő álma,
már lépne, már járna
tündérek erdejében, de éppen
egy okos óriás tartja kezében,
hogy el ne essen,
de mégis mindent lásson lessen,
hogy a legerősebb a legnagyobb ő lehessen.

Milyen szép
az ősz hajú sánta,
kinek háta görbéjén
emlékek zsákja kuporodik,
s apró lyukacsain kipillog a múlt szeme,
visszalát messzire,
ahol még fürge volt a láb,
s fénylő jövő csalogatta egyre tovább. 

Milyen szép
a lassan omló dallam,
a zümmögő hangban
hullámzó kísérőzene,
amint méltósággal zengi tele
fekete drapériák alatt a ravatalt,
pompázó virágok, koszorúk halmazát,
a könnyekkel ékített elmúlást.

Milyen szép
az újra születő élet,
vörösen, mázba ragadón
felcsattanó sírással harsogón,
tejcseppel szája sarkában,
ártatalan kékkel mosolyában
öntudatlan ölelve az őt ölelőt  
ordítva követelve a boldog jövőt. 


További írásaival megismerkedhetsz honlapján>>>