EGO-�NEK
                                  
                                  
                                  Visszan�zek f�l-utamr�l,
                                  s nem l�tok m�st, csak az utat.
                                  Utam ment�n a megt�p�zott
                                  sz�lny�tte poros bokrokat.
                                  L�tom a t�volt -  ami elm�llt
                                  k�dfedte, eml�kk�p csup�n,
                                  s minden, ami �tra k�ld�tt
                                  v�ndor-l�tem der�s hajnal�n,
                                  m�r messze van -  elveszett
                                  s most nincsen semmi m�r,
                                  magam vagyok az �t, a v�g
                                  s magam a l�t�hat�r.
                                  Magam felett �n �rk�d�k
                                  holdtalan bor�s �jjelen,
                                  �n vagyok szel�d vigaszom
                                  ha r�mt�r az ordas f�lelem.
                                  S ha nem tudom merre menjek
                                  �n-hozz�m b�tran fordulok,
                                  ha �gy hiszem, nem b�rom m�r
                                  er�t magamt�l koldulok.