Igen, az �g leszakadt! Apa, kor�n, 35 �vesen meghalt. A fiatal n� gyermekeivel ottmaradt �zvegyen, egy reped�s keletkezett a sz�v�n, m�ly, sosem gy�gyul� - de meg sem fordult a fej�ben, hogy nevelt l�ny�t, Erzsit "visszaadja". Er�s asszony volt, megbecs�lt munk�s, tudta, a f�jdalmon t�l kell l�pnie. De a sors tartogatott n�ki m�g egy felh�-szakad�st. Alig p�r h�nappal f�rje hal�la ut�n, a "sz�l�anyja" visszak�vetelte az � kicsi l�ny�t, akit p�rja is �gy szeretett. Nem volt mit tenni - Justicia szeme bek�tve - el kellett engednie kisl�nya kez�t, s hagyni, hogy kir�nts�k a kr�tak�rb�l! Ekkor repedt meg m�sodszor a sz�ve. Idegenek j�ttek a gyermek�rt, �s � hi�ba s�rt, hi�ba r�gott, karmolt, vonatra sz�lltak, �s vitt�k abba a f�lelmetes vil�gba - a ricsajba, a f�jdalomba, a megal�z�sba, a h�bor�ba, a szenved�sbe - a pokolba. Az otthonmaradt anya m�g rem�nykedett abban, hogy tal�n valami  �rz�s �bredt f�l abban a m�sikban, de a kisl�ny m�r tudta, ez nem �gy van. Amint meg�rkezett "anyuka" - mert �gy kellett h�vnia az idegen asszonyt, bel�kte egy szob�ba, �s r�z�rta az ajt�t. Egy m�sik l�ny is volt m�r a szob�ban, kicsit id�sebb volt t�le, az csendesen s�rdog�lt. Az �destestv�re volt, mint kider�lt. Juci, egy m�sik eldobott, akit ez az asszony vil�gra hozott, sors�ra hagyott. �t eddig egy gyermektelen falusi h�zasp�r szerette, d�delgette k�r�l, sz�p, j�, dolgos kisl�ny lett, �s �gy m�r � is kellett ennekaz idegen "anyuk�nak". Mert "anyuka" f�rjhez ment, �s j�ttek az �jabb gyerekek, kellett a seg�ts�g a h�z k�r�l, meg h�t a p�nz is. A f�rjnek, az �j "apuk�nak" volt t�bb �js�gos-standja, oda is j�l j�tt a dolgos k�z -  sz�thordani az �js�got, begy�jteni a p�nzt. �gy h�t, mikor a k�t kisl�ny megadta mag�t sors�nak, elkezd�d�tt a m�sik �let�k.Magukkal-hozott sz�p ruh�ik, holmijuk elt�nt a lak�s zugaiban, hogy t�bb� sohase ker�ljenek el�. Reggel �js�got hordtak, napk�zben a h�zi munk�t v�gezt�k, gyereket pesztr�ltak, este �js�gp�nzt szedtek. "Apuka" csendes, j�mbor ember volt, de szava az nem, annyit sz�m�tott mint egy papucs a fotel alatt. T�le n�ha kaptak j� sz�t a l�nyok, meg a kicsikt�l egy kis cic�s h�zelg�st. "Anyuk�t�l' m�st kaptak. Szid�st, ver�st, megal�z�st. Minden�rt, minden helyzetben. Mif�le s�relmeket torolt meg rajtuk - nem tudni. Mit l�ttak hideg szemei, mikor r�juk n�zett - nem tudni. Az a s�ros kis cafat mikor ker�lt a sz�ve hely�re - nem tudni. �jabb gyermekeit sem nagyon d�delgette, de a l�nyokat gy�l�lte. Kaptak t�le ver�st sz�jjal, fakan�llal, k�speng�vel. Bez�rta �ket a kamr�ba, kik�t�tte a neh�z asztal l�b�hoz. Al�zta �ket sz�val, tettel, k�zzel, l�bbal.
Erzsi is, Juci is r�gi sz�p �let�ben hozz� volt szokva a j� �telhez. Itt, ha nem �zlett valami, akkor bel�j�k t�mte "anyuka" -  �s ha kih�nyt�k, azt is megetette vel�k, �jra �s �jra. N�ha az �js�gos b�d� m�g� b�jtak el�le -   oda j�rtak a r�szegek pisilni - ott t�n nem keresi �ket. De el�bb ut�bb el� kellett j�nni, "hazamenni", �s v�rni, vajon milyen b�ntet�s v�r r�juk. A szomsz�dok j�k voltak, �k nem szerett�k "anyuk�t", sokszor befogadt�k hol Erzsit, hol Jucit, mikor oda-menek�ltek. Az els� �v�k  a h�bor� �ve is volt, harcokkal, bomb�z�sokkal, v�res l�tv�nyokkal �tsz�ve �lt�k a maguk h�tk�znapi h�bor�j�t, v�res kis csat�it. Azut�n v�get �rt a h�bor�, de az �v�k� m�g folytat�dott - �gy telt el valahogy h�rom �v. A negyedik kezd�d�tt, amikor egy kem�ny ver�s el�l az id�sebbik l�ny az utc�ra menek�lt, �s seg�ts�g�rt ki�ltott. A h�zmester kih�vta a gy�m�gyeseket, �s  Juci sorsa j�ra fordult. Elvitt�k, �s r�vid id� m�lt�n m�r "otthon" is volt faluj�ban, szeret� "�des" nevel�sz�lein�l. De �t se felejts�k el, k�s�bb m�g bel�togat a t�rt�netbe. Ott-maradt teh�t  Erzsi egyed�l, mint Pisti a v�rzivatarban. V�gasza az volt, hogy levelezhetett  az egyetlennel, aki �t szerette , az anyuval, akit�l elszak�tott�k. De ez is csak �gy volt lehets�ges, hogy egy j�sz�v� szomsz�d megengedte, hogy a levelek hozz� �rkezzenek,  nehogy az s�rsz�v� asszony ezt megtudja. Ezt a jelz�t  m�g ink�bb ki�rdemelte az utols�, tal�n legkegyetlenebb terv�vel. Egyik nap bejelentette, visszaadja Erzsit. Legyenek boldogok, � �gyse b�r vele. �rt is egy levelet, M.-ra  hogy vihetik! �s j�tt - mit j�tt, rep�lt �rte anyuk�ja. Amikor ott �lltak  boldogan egym�s mellett, akkor k�z�lte vel�k: meggondolta mag�t, m�gsem adja, elv�gre � sz�lte, �s az �v�.


                                /folyt. a III. r�szben/ >>>