Metamorfzis
Metamorfzis
Igen! Agancsaink hegyre felszrva mr a csillagok, vgtatunk srtett mltsggal mi, emberekbl lett szarvasok. Patink allatt roppan az g repl a szrat, rt avar. Messze mg az svny vge, s mindent tejfehr kd takar. szi futs, remeg pnik, tajtkos testnkn kit a lz, szemnkben si flelem izzik, nincs az az Isten, ki rnk vigyz. De futsunk mr egyre jobban farkasok diktlta vgta, jajj, csak sor ne kerljn jabb vltozsra, fog-csattogtatsra ordas-vonytsra!

|