A SZERETET-SZOLG�LAT

T�rt�nt egyszer, hogy egy sz�p j�v� el�tt �ll� fiatal p�rnak ikrei sz�lettek - k�t fi�. J� k�r�lm�nyek k�z�tt �ltek, mindketten �rtelmis�giek l�v�n munk�jukban is �r�m�ket lelt�k. Gy�ny�r� h�zukban boldogan �lt�k az �let�ket, nevelt�k ikreiket, m�lyen vall�sos szellemben, m�g nem egy napon �r�kre megv�ltozott az �let�k. Ikreik k�z�l az egyik s�lyosan megbetegedett, valamilyen ritka k�r t�madta meg, ami hossz� szenved�s ut�n v�g�l hal�lhoz vezet. A sz�l�k mindent elk�vettek, hogy megments�k fiukat, vagy hogy enyh�ts�k szenved�seit. �veken �t folytatt�k harcukat, minden perc�ket beteg gyermek�k mellett t�lt�tt�k, hol felv�ltva, hol egy�tt. Klinik�r�l klinik�ra vitt�k, �s vele tartottak �k is. Mindent megadtak n�ki, �s olyan szeretettel vett�k k�r�l, amilyet csak sz�l� �rezhet. Er�s�tett�k l�lekben, vall�sos hit�kkel az id� folyam�n felk�sz�tett�k a hal�lra is. A m�sik gyermek, az ikertestv�r, ez alatt az id� alatt valahol �let�k perif�ri�j�n �lt, �ldeg�lt, n�vekedett, �s pr�b�lta kicsi gyermek-esz�vel felfogni, hogy �r� nem juthat id�, mert a testv�rke beteg. �neki a nagyis hetek jutottak, any��kat csak ritk�n l�tta, akkor is szomor�nak. Ha j�kedve volt, szemreh�ny�an n�ztek r�, ha kacagott, lecsendes�tett�k. Igaz, semmiben nem szenvedett hi�nyt, mindent megkapott, csak azt a picike figyelmet nem, amivel jelzik, hogy � is jelen van. Szerett�k �t, h�t hogyne szerett�k volna, csak id� nem jutott r�, hogy kimutass�k. Az � kicsi �lete �gy telt, ilyen csendes szomor�s�gban, n�ha egy egy mosoly jutott n�ki, az asztal mellett, amikor is a testv�rke, �s az � nagy szenved�se volt a szomor� t�ma - mint mind�g. Mindez term�szetes volt az �t k�r�lvev� feln�ttek sz�m�ra, �s �rthet� is. De neki...� is meg�rtette, kicsi esz�vel f�lfogta a t�rt�n�seket, de valami nagyon hi�nyzott. Akkor is, mikor any��k a klinik�kat j�rt�k, akkor is, mikor zar�ndok-utakra mentek Francia �s Olaszorsz�gba, vitt�k magukkal a beteg gyermek�ket. Istenben, �s a csod�kban bizva, miut�n m�sban m�r nem lehetett. � is szeretett volna vel�k menni, osztozni mindenben, amiben �k h�rman igy egy�tt voltak. Mert a rosszat is m�s �t�lni, ha �rezz�k, hogy nem vagyunk kirekesztve. Tal�n a beteg fiukat akart�k k�m�lni valami rosszul �rtelmezett tapintattal, hogy ne f�jjon a sz�ve eg�szs�ges testv�r�t l�tva? Lehettek ennyire but�k ezek a "tanult" sz�l�k? �s a k�rnyezet�kben sem volt senki, aki figyelmeztesse �ket, valami nem j�l van, valami rossz ir�nyba kezd fordulni. �s elj�tt a nap, amikor v�get �rtek a kis beteg szenved�sei. Meghalt, �s v�gleg mag�val vitte hal�l�ba is sz�lei figyelm�t. A hossz�, v�get nem �r� gy�szukban �szre sem vett�k, hogy m�sik fiuk kamasz lett, �s ott �l  mellett�k minden vil�grenget� gondj�val egy�tt. Tov�bbra is meg volt mindene, k�z�piskol�ba j�rt, de mindenhol testv�re eml�ke lebegett. K�pek, ruh�k, hajtincsek vett�k k�r�l, �s any��k mindennapi szemreh�ny� tekintete, hogy � csak ne l�zadozzon, � csak ne sz�ljon semmit, � �l...Azut�n any��k, hogy v�gleg elk�telezz�k magukat valami mellett, ami az elhunytra eml�kezteti �ket, l�tre hoztak egy Szeretet-szolg�latot, amit legutols� zar�ndok-hely�kr�l, �s meghalt fiukr�l neveztek el. Ett�l kezdve minden idej�ket, �s energi�jukat a szolg�latnak szentelt�k. Beteg gyermekeket ist�poltak, gy�jt�seket szerveztek, az �ldott j�lelk� h�zasp�rr�l mindenki fels�fokban besz�lt. Mindenhol ott voltak, ahol sz�ks�g volt r�juk, csak egy helyen nem, egyre betegebb lelk�, �l� fiuk mellett. �neki most m�r a lelke volt gy�gy�thatatlan, �s hal�los beteg. Sz�lei m�r csak a t�lvil�gbeli �r�mteli tal�lkoz�sr�l besz�ltek, meg a szolg�lat felemel� �s szent �lm�nyeir�l, mik�zben imm�r egyetemista fiuk a k�b�t�szer lila k�d�ben pr�b�lta elviselni nem-l�tez�s�t, �rny�k�let�t. Mert �rny�k volt addig is, m�g �lt ikerp�rja, �s �rny�k most is, testv�r�nek hatalmas feh�r eml�ke t�v�ben apr� fekete �rny�k. M�r nem is komunik�lt a  sz�leivel. Azok �szre sem vett�k lelki �let�k �pol�sa k�zben, mint k�zeledik a pillanat, amikor egy kicsi, k�b�t�szert�l csontsov�ny �s s�padt �rny�k �tveszi a a hatalmat �s egyetlen sz�rny� pillanatra fontos lesz, igen, � lesz a fontos, �s elker�lhetetlen, kiker�lhetetlen...

Senki sem gyanakodott, hogy napokig nem l�tt�k a h�zasp�rt, m�skor is elutaztak hosszabb r�videbb id�re. Azt mondj�k a szomsz�dok, sz�rny� l�tv�ny volt. A balta is ott hevert v�resen... miut�n megt�rt�nt a rettenetes esem�ny, m�g egy h�tig ott aludt a fi� halott sz�lei mellett - mintha ott sem  lettek volna...