KI FEGYVERT FOG...



A fi� �s a l�ny sz�tlanul l�pkedtek a friss h�ban, csak �sszekulcsolt kez�k besz�lt, apr� szor�t�sokkal, az ujjak simogat�saival. Az egyetem aul�j�ban volt megbesz�lve a tal�lka, hogy elinduljanak, �s t�l legyenek v�gre azon a percen, amit id�ig csak halogattak. Ildi, �gy h�vt�k a l�nyt, be akarta mutatni v�gre Zolit ap�nak. Nem volt k�nny� d�nt�s, mert Zoli cig�ny volt. Ez m�g �nmag�ban nem gond, de aki ismerte ap�t, apa konok el��t�leteit, ellent-mond�st nem t�r� magatart�s�t, az tudhatta, a fiatalok nem k�nny� perceknek n�znek el�be.
Apa hivat�sos katonatisztk�nt otthon is parancsnokolt, feles�ge �s egy-szem l�nya sorkatonak�nt szolg�lt az �let�ben. Any�nak nem volt szava, m�g a konyhap�nzt is apa osztotta be, �s � mondta meg, mikor mit f�zz�n. Ildi, mikor kisl�ny volt, sz�mtalanszor el�fordult, hogy reggel �t kellett �lt�znie, mert ap�nak nem tetszett az a ruha, amit felvett, vagy kibontott haj�t kellet copfba fognia, mert apa �gy akarta. Mindent ellen�rz�tt, �s ha nem tal�lta megfelel�nek �jra �s �jra megcsin�ltatta, ak�r a mosogat�st, ak�r a lecke�r�st. Anya, ha kivasalt egy inget, apa el�bb megn�zte, �s csak ut��na lehetett beakasztani a szekr�nybe. � d�nt�tt el mindent, kem�nyen, katon�san, �s otthoni kis csapata nem mondhatott nemet, a parancs az parancs. A l�ny�t is katonatisztnek sz�nta, de Ildi nagy szerencs�j�re apr� termet�, v�kony �s beteges volt, �gy t�bbsz�ri k�ny�rg�s �r�n v�g�l is el�rte a l�ny, hogy egyetemre mehessen - jog�sz szeretett volna lenni. Bar�tai, bar�tn�i nem voltak, apa kem�nyen szelekt�lt, aki neki nem tetszett, azzal nem bar�tkozhatott, sem gyermekk�nt sem most, hogy m�r harmad�ves egyetemista. "Addig, am�g az �n h�zamban �lsz, �s az �n kenyeremet eszed..." ezt a k�zhelyet apa naponta t�bbsz�r is elmondta, �s Ildi nem j�rt t�rsas�gba, mert kilencn�l tov�bb nem maradhatott ki, soha semmilyen okn�l fogva. Otthon legk�s�bb t�zkor "takarod�" volt. Apa szertart�sosan kikapcsolta a t�v�t, ellen�rizte az �r�kat, �s miut�n meggy�z�d�tt arr�l, hogy csal�dja lefek�dt, � is bevonult k�l�n szob�j�ba, a szolg�lati lak�s h�rom szob�ja k�z�l az egyikbe. K�r�l�tt�k katonatisztek laktak, �s apa nagyon sokat adott a v�lem�ny�kre, de �gy �ltal�ban mindenki�re. Minden cselekedet�t az mozgatta, hogy r�la, �s csal�dj�r�l mindenki a legjobb v�lem�nnyel legyen. Bar�tai ap�nak sem voltak, t�l kem�ny volt, �s egyetlen percre sem tudott laz�tani. Sz�rakoz�s sz�m�ra nem l�tezett, neki mind�g feladatai voltak, s ha nem tal�lt, csin�lt mag�nak, �s otthoni k�zkaton�inak. Ildit nagyon szerette, legal�bb is s�r�n mondogatta, hogy az�rt akar bel�le k�teless�gtud� �s kem�ny  embert faragni. Egyszer s�rt is a l�ny��rt - amikor az egy s�lyos betegs�ggel k�rh�zba ker�lt - apa n�h�ny k�nnycseppet t�r�lt ki a szem�b�l �gya felett.
Most k�s� d�lut�n volt, apa otthon �lt a fotelban, olvasta �js�gjait, k�r�l�tte minden katon�s rendben, anya k�rlettakar�t�ssal foglalkozott a konyh�ban. Ap�nak volt m�g n�h�ny el�gedett, boldogan langyos perce, miel�tt �sszed�lt volna maga k�r� �p�tett biztons�gos �s t�k�letes er�d�tm�nye. Mert k�zeledtek Ildi�k, szorosan fogva egym�s kez�t, �s lassan, nagyon lassan, hogy min�l k�s�bb j�jj�n el az a perc, amit�l a l�ny annyira tartott. Zoli nem f�lt, � er�s kis katona volt, �lete sor�n megtanult harcolni, taktik�zni �s gy�zni. Meg kellett k�zdenie az el��t�letekkel, a cig�nyoz�ssal, fek�z�ssal, sok kopasz fejen �l� szemp�rral n�zett m�r farkas-szemet. � Ildit f�ltette, akibe az els� percben beleszeretett, amikor megl�tta az egyetem b�f�j�ben. A l�nynak is megtetszett a meleg-barna, �rtelmes szem� fi�, �s n�h�ny nap m�lva m�r
� is �tadta mag�t az addig sz�m�ra ismeretlen �rz�snek. Mert Ildi nem mert addig a percig szerelmes lenni, apa nem helyeselte volna, meg h�t kibe, aki ap�nak is megfelelne...
A l�ny saj�t kulcs�val nyitotta ki az ajt�t, csendben bel�ptek, �s meg�lltak apa el�tt. � f�lemelte lassan a fej�t, �s szem�ben valami hihetetlen csod�lkoz�s �lt, egy pillanatra m�g a sz�ja is nyitva maradt. Ildi, az � l�nya �ll el�tte? Kipirultan, csillog� szemmel, �s mellette az a valaki, az kicsoda? K�ts�g nem f�r hozz�, h�mnem� az illet�, �s a b�re sz�ne, h�t az egy fokkal barn�bb, mint amit � a l�nya mellett el tud viselni.
Apa - t�rte meg Ildi a k�nosan hossz�ra ny�lt csendet - Had mutassam be a bar�tomat - mondta f�lvetett fejjel, mindenre elsz�ntan. Olyan volt most az arca mint az oroszl�nnal szemben�z� gladi�tor�, a f�lelem, �s a vakmer�s�g r�ngatta sz�ja sz�l�t. Apa nem ny�jtott kezet, nem sz�lt semmit, csak megfordult. Intett l�ny�nak, hogy menjen ut�na, �s kinyitotta szob�ja ajtaj�t. Ildi nem mozdult, �llt tov�bb Zoli mellett, �s arca piross�g�t hirtelen befeh�r�tette a mindenre elsz�nt f�lelem. Apja emelt hangon sz�lalt meg: Mi ez a dolog, kisasszony! K�s�rd ki a fiatalembert, ut�na gyere a szob�mba, besz�dem van veled!
L�nya sz�j�b�l - de nem is, ink�bb a sz�v�b�l bugybor�kolt el� egy halk, elcsukl� hang: Nem, apa! Majd a kimondott "nem"-t�l felb�torodva folytatta:
Apa, ha nem akarod megismerni Zolit, nem baj. De ha most �t elk�ld�d, �n is megyek! - majd anyj�ra n�zett, aki a konyhaajt�ban �llt, �s fak� k�k szem�t �ri�sra n�vesztette a r�m�let. Apja a csod�lkoz�sa a parancsmegtagad�s felett hirtelen haragg� v�ltozott, �s leveg� ut�n kapkodva, rekedten ki�ltotta: Nem m�gy sehov�! De Ildi ekkor m�r Zoli kez�t szor�totta. Maga ut�n h�zva a fi�t anyja fel� l�pett, megcs�kolta az arc�t, �s h�tat ford�tva apj�nak hat�rozott l�p�st tett a bej�rati ajt� fel�. Az asszony sikolya r�ntotta vissza a l�ny fej�t, �s akkor megl�tta apja kez�ben a fegyvert, a szolg�lati pisztolyt. Szemben�zett a cs�vel, �s a r�vid d�bbenet ut�n v�ratlan reakci� t�rt ki bel�le. F�lnevetett, majd f�j�v� szor�tva Zoli kez�t, kil�pett az ajt�n, amit nyitva is hagyott maguk ut�n. Apa nem l�tt -  nyirkos mark�ban tartotta a fegyvert, �s �gy szor�totta, mint l�nya a fi� kez�t. Arca szederjes volt, �s a hirtelen harag� emberek v�r�se �rd�giv� festette. Reszel�sen ripakodott feles�g�re: Mit �llsz itt! Az asszony k�nnyeit nyelve vissza-oldalgott a konyh�ba, �s v�lla f�l�tt l�tta, amint f�rje a szob�j�ba vonul.


                                                          II.r�sz


Miut�n Ildi, bar�tja kez�t fogva, kis�t�lt �let�kb�l, t�bb� nem l�tt�k viszont.
T�rt�net�nk szempontj�b�l l�nyegtelen, hogy egy�ttmaradtak-e, vagy elengedt�k egym�s kez�t. A r�szegezett fegyver vil�gg�-�ld�zte a l�nyt.
Apa �let�ben l�tsz�lag semmi sem v�ltozott. Tal�n feszes, merev tart�s�n lehetett �szrevenni cs�ppnyi v�ltoz�st, mintha egy hajsz�lnyit megg�rnyedt volna, de h�t -  ki figyelte. Tal�n a fejAz apa egyed�l maradt�t is egy kicsit lejjebb hajtotta j�t�s k�zben. Anya sokat s�rdog�lt l�nya ut�n, de csak titokban. F�rje el�tt t�bb� nem lehetett r�la besz�lni, nev�t sz�ba-hozni.
T�ls�gos egyszer� �s szolga-lelk� asszony  l�v�n a l�zad�s, ha f�l is mer�lt benne, megriasztotta, az � pihek�nny�, �res �lete f�rje mark�ns alakj�ra �p�lt. Szolg�lt m�g n�h�ny �vet az imm�r egyszem�lyes hadseregben, azut�n olyan �szrev�tlen�l, ahogy �lt -  meghalt. Tal�n a t�lvil�gon is az angyalok l�b�t mossa...
Apa egyed�l maradt -  olyan egyed�l, mint ahogy eddig is volt, csak nem vette �szre. De azt az egyed�ll�tet most felv�ltotta az �ress�g -  nem maradt egyetlen katon�ja sem. Most �nmag�nak osztogatta szigor� parancsait, �nfegyelemmel �lte tov�bb feszes �let�t. Minden nap pontosan ugyanabban az id�ben kelt, ment a laktany�ba, elv�gezte munk�j�t, mosoly n�lk�l,  minden f�l�sleges sz� n�lk�l. Pontosan t�z �rakor kikapcsolta  a t�v�t, �s lefek�dt. Tal�n �lma is �lomtalan volt, vagy ha nem,
h�t ezredess� �lmodta mag�t.
Azut�n egy nap megmozdult a leveg� apa k�r�l. A rendszerv�lt�s szele kisodorta �t a hadseregb�l, a szolg�latb�l, a k�teless�gb�l, a feladatb�l,
a rendb�l, az egyetlen helyr�l, ahol j�l -  de nem is, ink�bb el�gedetten �rezte mag�t. Korkedvezm�nnyel nyugd�jazt�k, f�lre tett�k, tov�bbi szolg�lat�ra nem tartottak ig�nyt. Nagy  lak�s�t egy kis garzonra cser�lt�k, idegen k�rny�ken, ahol nem l�tta tov�bb a megszokott katona-arcokat, ahol nem tisztelg�ssel k�sz�ntek neki ak�r naponta sz�zszor is.
Ekkor ap�n m�r  �szre lehetett venni - ha b�rki figyelte volna - hogy hat�rozottan g�rnyedtt� v�lt a j�r�sa, �s tekintet�t csak ritk�n emelte cip�je orr�n�l feljebb.
Egyik este odal�pett a t�v�hez, hogy pontosan t�zkor kikapcsolja, amikor pillant�sa az �vegezett szekr�nyre t�vedt. N�h�ny �veg ital �llt benne, ki tudja milyen r�gen �s mi c�lb�l. Nem ivott soha, egyetlen kortyot sem, megk�n�lni sem volt kit. �vekkel ezel�tt  kaphatta valakit�l, �s sz�pen mutatott ott a polcon. Apa k�zbe vette az egyik �veget - konyak volt -  �s hosszan, nagyon hosszan n�zte. Azut�n mitegy r�v�letben, kiment a konyh�ba, f�lbontotta a palackot, �s t�lt�t egy poh�rba. N�zte az �-arany
olajosan f�nyl� italt, megszagolta, majd �vatosan belekortyolt. Megr�zk�dott t�le, �ze idegen volt sz�m�ra. V�g�l is katona vagyok - mosolyodott el tal�n legbel�l - �s er�t v�ve mag�n lehajtotta  a poh�r  tartalm�t. Az �veggel �s a poh�rral visszament a szob�ba, �s le�lt a t�v� el�, n�zte, de nem l�tta. R�videsen valami j�les�, meleg �rz�s �radt sz�t benne - h�t t�lt�tt mag�nak m�g egy poh�rral. Egy �ra telhetett el, amikor odal�pett kulcsra z�rt �r�asztal-fi�khoz. Kinyitotta, kez�be vette a r�gi, hideg �rint�s� szolg�lati fegyver�t. Majd gondolkod�s n�lk�l kiosztotta mag�nak, �s v�grehajtotta az utols� parancsot.