Mikor megszakadt a szvem
David mondta:
Gyere, kicsim, feszl a hr, hanszerem rg rdhangoldva, magtl pendlve rted killt, gy vgyik puha ujjaidra. Zenlj des, n hallgatom, ne mond hogy nem szpen jtszol, hisz meghal a gitr karjaidban - s n sajgok - lelkedbl jtt dallamtl. Gyere, des, leld szorosan, s emgem is engedj magadhoz, krlek! Te, s a gitrom minden kincsem, ketttk nlkl semmit sem rek! Velem lj, jtsszuk le ketten a dalt, mit letnek hvnak, helyet csinltam nked magam mellett, hagyd ott a megsebbzett, vrz mltad! Az lenne szp, egytt zenlni, mikzben behavazdik lassan hajunk, s hallgatni egyms szv-dobbanst, mg gitrsz mellett meg nem halunk. Gyere kicsim, s add nekem az leted!
n mondtam: (s kzben megszakadt a szvem) ...nem lehet.
|