Mondd, hogy t�ved az a f�rfi,
ki otthon �l, csal�dj�t f�lti,
s a holnapot, hogy lesz-e keny�r,
mert k�t keze m�r semmit sem �r.
Tart�sa sincs m�r, ottfeledve
a gy�rban, hol �veit le�lte.
Olvad� ac�l volt napja, holdja,
s szikr�ja vitte a csillagokba...
Lassan megbolondul, �rvel mag�ban
t�tlen�l a lak�snyi haz�ban,
s reszket, hogy azt is elvesz�ti...
Mondd, hogy t�ved az a f�rfi!

Mondd, hogy t�ved az a f�rfi,
ki asztal�n�l a pohar�t f�lti,
mert ez az egyetlen kapaszkod�ja,
elveszett hite, mindenhat�ja.
A n�nek, ki t�rsa volt, m�r nem kell,
mag�ban v�gzett a szerelemmel,
a v�gyat az �res id� eltaposta,
s napjait fojtja �cska alkoholba.
 Lyukas a szeme, mint t�r�tt t�k�r,
m�g kocsm�nyi haz�ban k�ny�k�l,
utols� forintjain pohar�t �jra t�lti...
Mondd, hogy t�ved az a f�rfi!

Mondd, hogy t�ved az a f�rfi,
ki utc�kat r�va a csikket n�zi,
�vatosan maga-k�r� tekintve,
reszket� k�zzel hajol le �rte.
Lak�sa f�vel, f�val b�torozva,
kuk�kban t�lalva harapni-val�ja.
M�g �jultan alszik a hideg �g alatt,
t�n �lmodik mag�nak �r�k nyarat.
Reggel fagyott l�bain els�ntik�va
befordul egy m�sik utc�nyi haz�ba,
a rem�nytelens�g szem�b�l n�z ki...
Mondd, hogy t�ved az a f�rfi!