A vir�gos v�s�r r�g feloszlott,
elfogyott minden p�tty�s kend�.
Mi sz�p volt, nem tudni hol van,
 foszl�nyok l�gnak t�pve, holtan,
szakadt szalagok sz�nes cs�kjai
s�rban, mocsokban.

Szem�ttel sz�rakozik a bolond sz�l,
arr�bb-l�ki a s�rba tiportat,
b�kd�si, cs�fol�dik vele,
azt hiszi t�n, hogy az � �rdeme,
ez a sz�t-zil�lt vil�g,
a v�s�r szennye.

T�ncol az �gon egy s�rga zacsk�,
h�zza neki a sz�l susog�s,
az egyre vadabbul j�rja, j�rja,
�gre ki�lt sik�t� s�rgas�ga,
m�gnem hal�lra v�ltan
lehull a s�rba.

Pad alatt egy r�gott kifliv�g
n�m�n hangoztatja szent hit�t,
hogy a j�llakott ember, bizony, esend�,
elhaj�t, ha tele a bend�.

Kakas-sz� nem vethet v�get ennek:
most az �nnep szennyei �nnepelnek!