Felkerestem m�ltam,
mi m�lt-id�be hulltan
hevert valahol arra v�rva,
hogy hozz� visszatal�lva
el�vegyem,
f�ld�sz�teni vele fak� �l�letem.


I. Keszthely

�regap�m kez�ben
apr� gyermek-kezem,
barna szem�ben mosoly
volt az �letem.
Azt hittem, majd �tvezet
a keskeny pall�n a partra.
De az Isten nem �gy akarta.


II. Tiszakar�d

Csaholt az �jszaka,
s�t�t utc�kon j�rt a szerelem.
�jjel j�tt�l, a fejkend�s falu
�szre ne vegyen.
K�z a k�zben,
micsoda sz�gyen,
kiballagtunk a tisza-partra,
s hagytam, hogy mint a foly� vize,
testemet a v�gyad mag�val vigye.


III. Zilah

Mikor Zilahra �rtem,
kicsordult a k�nnyem.
A nap arannyal bevont,
egy eml�k k�rbefont,
szemem azt kutatta,
az id� hol hagyta
el azt a sz�p nyarat,
amib�l nem maradt,
csak egy visszat�r� �lom,
s egy k�nnycsepp a ruh�mon.

IV. Constanca

Sir�ly sikolt,
fekete a tenger,
sz�rke a homok,
benne l�bnyomok,
te �s �n,
s kicsiny gyermek�nk,
el�tt�nk meg a v�gtelen:
az �let�nk.


V. B�kkszentkereszt

F�zik a hajnal, nagykab�tba
ki�l a h�zak ablak�ba
az �bred�s.
A sz�l kergeti saj�t mag�t,
dob�lja a boks�k fasz�nillat�t,
az erd�b�l kioson a csend,
s t�li ragyog�ss� v�lik odafennt
a l�tez�s.


VI. B�d�nh�t

F�lvert�k s�tornak a nyarat,
s magunkra-h�ztuk az �jszak�t.
A hatalmas �gbolt alatt
hallgattuk ap�m szav�t.
N�zt�k a vizet,
ahogy ringatja a holdat,
s cseppet sem �rdekelt,
hogy mit hoz a holnap.


VII. Novajidr�ny

Keltt�szta szag� paraszt-madonna,
keble mint k�t kerek keny�r.
Er�s kez�vel csak gy�rja, gy�rja
a napokat, s a liszt feh�r
pudert permetez homlok�ra.
Dagasztja sz�p form�sra a j�v�t,
az apr�b�l feln�v�t,
arcomat fogja t�szt�s tenyer�be,
mosoly�t beles�ti kenyer�be.
Dr�ga n�n�m, jaj, de j�,
r�mnevetett a cip�.


VIII. Pest

Szemedbe kapaszkodtam,
a kezed m�r elengedtem,
de b�ztam abban,
hogy k�t hatalmas, ragyog�,
�jszak�mba f�nyt hoz�
szemed meg�riz engem.
Te vil�gg� ment�l,
s �n mi m�st tehettem,
minthogy mindenben
arcodat kerestem,
k�t szemedben otthagyott
�letemet.
S ki most T�ged,
veled egy�tt engem is
eltemet.