K�s�re j�r, set�t  a v�r,
�s nyirkos cs�nd van
minden zugban.
Elny�lva hatalmas �gy�n,
mint egy b�lv�ny,
a v�r�r most v�gre
k�sz�l a k�lyre.
El�re �lvezi,
a gy�ny�rt, mi j�r neki,
t�g orrlik�n a leveg�
szuszogva j�r ki-be,
s reszket�
keze t�rd�n matat,
mint veres fej�ben a gondolat.
Ny�lazva lesi az ajt�t,
hogy szolg�ja kit�rja,
hisz �v� lesz a sz�z
els� �jszak�ja.
Bel�p a l�ny, arca mint viasz,
mint akit vadkan riaszt,
mint r�t hal�lra,
k�sz�l a gy�trelmes n�szra.
A f�lelem ruh�j�n �tremeg,
halk k�sz�nt�st rebeg,
s t�rdre hullva
f�ln�z az �rra.
G�g�sen sz�l a vad kan:
H�t a m�tk�d hol van,
l�tni akarom!
S int a szog�nak:
Hozd �t is, te barom!
S mig �k ketten cs�nbe z�rva
v�rnak a rideg h�l�-teremben
t�r�l-fordul szeg�ny p�ra,
az id� r�ppen - s nem sok�ra
 ott �ll a le�ny p�rja.
 Ifj� a lovag, a szeme k�k,
mintha ottfeledve
lenne benne a ny�ri �g,
n�z der�sen, tiszt�n,
olyan fiatal,
hogy m�g � is sz�z t�n'.
Haja, mint arany b�za kal�sza,
s sz�p test�re r�fesz�l
b�borsz�n ruh�ja.
Most felny�g a d�vad,
szeme a fi�ra g�vad,
s karmos kez�t kiny�jtva
az �gyra maga mell� h�zza.
Int a hold-arc� l�nynak,
s szava mint penge, metsz:
Te elmehetsz!