�n a magas �gre n�ztem, �nz�n,
s nem l�ttam, hogy itt a f�ld�n
kihunyni k�sz�l egy gyertya-l�ng.
Ap�m elment, s ott a s�rn�l,
ahonnan m�gegyszer visszan�zett,
s�rtam, s nem gondoltam semmi sz�pet.
Most az id� m�r �j lapot nyitott,
s a szavak miket sz�mba adott,
meg�rtek tal�n, hogy form�t �ltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit �gyis tudt�l, b�zom benne,
b�r nem volt szavakba �ntve,
hogy er�s kar� volt�l n�kem
sorsom ork�nos szel�ben. 
Haj�m alatt Te volt�l a hull�m,
s �rb�comon a vitorla,
mi s�r�lt �letemet gyeng�den
biztons�gos partra sodorta.
F�szek volt�l, ahov� vissza-sz�llhatott
lelkem, ez az �r�k v�ndorl� mad�r,
s r�ptett�l, mikor hivott a l�t�hat�r.
Nem k�rdeztem meg soha T�led,
hogy bev�ltottam-e rem�nyeidet,
mikor  k�borl�saimra idulva
arcomra cs�kolt�l �tlevelet.
Nem mondtam el soha, mit �lmodtam,
pedig �lmaimat is T�led kaptam,
most m�r tudom, mert �gy v�ltak val�ra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most feln�zek, �s kinyitom az eget
m�g egy percre, hogy elmonjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagyok �rva,
mert itt vagy velem, a lelkembe z�rva,
s most �n �rizlek, v�delek,
m�g felettem is elsz�llnak a h�tlen �vek.
S miel�tt bez�rulna az �g,
m�g k�t sz�t felki�lltan�k,
mit ritk�n mondtam, azut�n elengedlek:
Apu, szeretlek!