A foly� szokott iramban igyekezett t�voli c�lja fel�, a cs�nak megad�an siklott az er�teljes evez�csap�sok nyom�n a part fel�. Fiatal ny�ri este volt, csillagokkal telisz�rva az �g, �s a hold is k�v�ren, el�gedetten n�zett al� �gi p�holy�b�l. A Bence, a r�v�sz, aki az evez�ket tartotta, fiatal, nagyon fiatal volt, �s csak nemr�gen kezdte el ezt a neki is tetsz� munk�t, az uras�g segedelm�vel.
Kihalt az �reg cs�nakos, �s kellett valaki helyette, b�r nem volt t�l nagy a forgalom. F�ljebb a foly�s ment�n komp j�rt, alig f�l�r�nyi szek�r�tra innen. Neki csak k�t falu j�v�smen�se jutott, azok�, akik legink�bb Szent Mih�ly lov�n k�zlekedtek �gyes-bajos dolgaik, vagy munk�juk ut�n j�rva. Nem volt vastag a fizets�g, de az uras�g kieg�sz�tette kerekebbre, amib�l, ha nem is bus�san, de egy magafajta leg�ny el�ldeg�lt. A parton, egy kis kalyib�ban h�zta meg mag�t az id�ny alatt, ott t�lt�tte fi�-�br�ndokkal teli �jszak�it, szeret�ket �lmodva sz�nafekhely�re, maga mell�. �lmodva, igen, mert igazi szeret�je m�g nem volt sosem. Az a 18 esztend�, ami most duzzadt benne f�rfiv�, eddig nem igaz�n hajtotta a l�nyok ut�n. N�ha otthon megkergetett egyet-egyet, de csak cs�nyb�l, j�kedvb�l, virtusb�l. M�g a l�nyok szebbje sem igaz�n tetszett neki, nem keltett benne v�gyat egy sem.
Most, ahogy a part fel� k�zeledett, a hold megvil�g�totta sz�p, se nem k�ly�k, se nem f�rfi arc�t, izmos, barn�ra s�lt v�ll�t, �s karjait. A k�zelben, a parton egy s�haj k�lt...
Bence egyik l�b�val kil�pett a cs�nakb�l, amikor meghallotta a zizeg�st a n�dasb�l. Nem volt gy�va, de �sszerezzent. Nem olyan zaj volt, amit k�gy�k-b�k�k, �lmod� madarak keltenek. R�ka lenne, vagy k�bor eb...�s kil�pve gyorsan m�sik l�bbal is, a hang fel� fordult. Az �rny�k�b�l egy alak l�pett ki, s ahogy a fi� szeme megszokta a n�das hom�ly�t, l�tta, hogy egy asszony az.
Mit kereshet itt ilyen k�s�n, csak nem a t�lpartra akar menni - gondolta mag�ban bossz�san a r�v�sz. K�zben az asszony k�zelebb l�pett, �s alig hallhat�an megsz�lalt:
- �tviszel a t�loldalra - nem k�rdezte, nem k�rte, meg�llap�totta. Bence bossz�san v�laszolni akart, de amikor a holdf�nyben belen�zett a n� szem�be, szava bennrekedt. Ilyen csod�latos tekintetet m�g �let�ben nem l�tott. Iriz�lt z�lden a s�t�tben is, mintha szentJ�nos-bogarak vil�g�tottak volna benne, �s foglyul ejtette akarat�t. Az asszony lassan elindult a cs�nak fel�, a fi� meg ut�na, k�vette minden tiltakoz�s n�lk�l. Sz�tlanul �ltek egym�ssal szemben, az evez�csap�sok belekevert�k a Hold f�ny�t a Dun�ba. A fele t�vols�got m�r m�g�tt�k volt, amikor a kis r�v�sz meghallotta a hangot. A n� d�dolt, halkan, mozdulatlan sz�jjal, valami csod�latosan b�g� hangon. Meg�llt egy pillanatra az evez�lap�t, s akkor az asszony folytatta, ugyan olyan halkan, de m�r �nekelve:
- Csillagom, r�v�szem, v�gy �ltal a Dun�n, uramt�l maradott sub�m neked adom... - s k�zben mosolytalanul n�zte a vizet. Kinek �nekelt? A v�znek, a holdnak, az �jszak�nak? De Bence szerette volna azt hinni, neki.
Elb�v�lte ez az asszony. Am�g �lt vele szemben, agy�ban nem fordult meg egyetlen gondolat sem, de eg�sz bens�j�t el�nt�tte valami eddig ismeretlen �rz�s...
Koppant a cs�nak, ahogy neki�t�d�tt a partnak. A n� �gyesen kil�pett a partra, s visszafordulva egy p�nzdarabot ny�jtott a k�ba fi� fel�. Az nem ny�lt �rte, �gy h�t bedobta a cs�nakba, �s elt�nt a s�t�tben.
A r�v�sz nem eml�kezett r�, hogyan, mennyi id� alatt jutott vissza. Bebotork�lt a kalyib�ba, �s v�gigd�lt a fekhely�n. Eg�sz teste l�zban �gett, reszketett. Az asszony szemeit l�tta maga el�tt, az � hangj�t hallotta, �s lassan �ntudatlan �lomba zuhant. 

M�snap hajnalban a durva deszk�k r�sei k�z�tt bev�gott az �les napsug�r. Bence fel�lt, �gy�n a pokr�c gy�r�d�sei mutatt�k zil�lt �lm�t. Lement a foly�hoz, �s h�s v�z�vel megmosta arc�t. Le�lt a f�ldre, behunyta a szem�t, �s �jra maga el�tt l�tta az esti asszonyt. Nem tudta volna megmondani, h�ny �ves lehetett. Huszon�t, harminc? De ak�r negyven is. Ennek ellen�re �gy eml�kezett vissza r�, mint egy gy�ny�r� szoborra, amit egyszer az uras�g fogad�szob�j�ban l�tott. L�tta, ahogy a n� teste v�kony barna ruh�j�n �trajzol�dik, telt melleit �s cs�p�j�t, l�tta kiss� zil�lt haj�t, sz�pen form�lt arc�l�t, �s a z�lden vil�g�t� szemeket, amikben nyoma sem volt kih�v�snak, m�gis valami titkos f�ny �gett benn�k. Cseppet sem eml�keztette a falubeli l�nyokra. Nem voltak azok cs�ny�k, ink�bb semmilyenek, sz�m�ra. De ez az asszony �titatta eg�sz l�ny�t. A nap �gy telt el, hozta vitte az a t�zegyn�h�ny embert, akik sz�ltak hozz�, m�g �tcs�nakolta �ket, v�laszolt is nekik tal�n, h�mm�g�tt, de gondolatai saj�t sz�v�t barangolt�k.

Elj�tt az �reg este, felh�s volt az �g, a hold m�g�j�k b�jt, �s a fi� egyre csak n�zte a n�das mellett h�z�d� f�ldutat. Nem b�zott abban, hogy felt�nik b�rki is ilyen k�s�i �r�n, abban pedig egy�ltal�n, hogy viszontl�tja a n�t, aki �gy �sszezavarta fej�t, sz�v�t. Elindult a cs�nak fel�, hogy kiss� kijjebb h�zza, amikor k�zeled� dalfoszl�nyok �t�tt�k meg a f�l�t....csillagom, r�v�szem v�gy �ltal a Dun�n, uramt�l maradott lovam neked adom...�s Bence sz�ve akkor�t ugrott mellkas�ban, hogy majd a v�zbe tasz�totta gazd�j�t. Egy perc sem telt bele, ott �llt az asszony, majd sz� n�lk�l besz�llt a cs�nakba, �s v�rta, hogy r�sv�sz elinduljon vele a v�zen, a s�t�ts�g tork�ba. Ugyan�gy t�rt�nt minden, mit el�z� nap, hacsak a fi� szeme nem izzott jobban, hacsak a sz�ve nem akart a jobban Dun�ba ugorni, hacsak az evez�t szor�t� tenyere nem izzadt er�sebben. �s ezen az �jszak�n, mikor lehevert, m�r az idegen asszony fek�dt mellette gondolatban.
M�snap azon t�rte a fej�t, vajon ki ez a n�, �s mi�rt kel �t minden nap ilyen k�s� este a t�ls� partra. Megk�rdezni t�le nem volt b�tors�ga, szinte biztos volt benne, hogy �gyse kapna v�laszt...
Harmadnap d�lut�n, mikor egy id�s, k�v�r falubeli asszonys�got vitt �t a v�zen, annak be nem �llt a sz�ja. Bence oda se figyelt a karattyol�sra, am�g azt nem hallotta:
- Gy�ny�r� asszony �m a gr�fn� vend�ge. Olyan sz�p, hogy m�g a gr�f �r is alig mer r�n�zni...�s micsoda dolog m�', minden este k�s� �jszak�ig k�sz�l, egyed�l, senki sem tudja merre! - �s a fi� itta a szavakat, biztos volt benne, hogy az � k�sei utas�r�l besz�l a v�ns�g. Volt m�r mibe kapaszkodnia, de az �r�m, �s a b�nat egyszerre folyt sz�t az arc�n. � Istenem, a gr�fn� vend�ge, hogyan is vethetne � r� szemet. Hogyan is merne k�zeledni, ak�rcsak sz�val is fel�...
�s ez �gy ment nap mint nap, elj�tt megint az este,  vele a gy�ny�r�, kortalan asszony, �s vele a l�zas �lomb�li �jszaka.

Egyik este azut�n �gy sz�lt a dal, amit az �t fel�l hallott:
- Csillagom, r�v�szem, v�gy �ltal a Dun�n, uramt�l maradott magam oda adom...- �s a n� k�zeledett, majd mikor oda�rt, nem sz�llt be a cs�nakba, hanem sz� n�lk�l megfogta Bence kez�t, �s elindult vele a kalyiba fel�...
Ami odabent t�rt�nt, azt m�r meg�rt�k sokan, sokf�lek�ppen, olcs�, pap�rbor�t�s� fill�res szerelmes t�rt�netekben �pp �gy, mint �r�k�let� irodalmi alkot�sokban. Mi maradt nekem! Hogyan �rjam le, milyen szavakkal, mit �rez egy szerelemre �rett, k�v�l-bel�l sz�p, �ppen hogy csak f�rfi, amikor el�sz�r �lel n�t...�s milyen n�t? A n�t. Aki kortalan, aki az asszony, aki a test, a v�gy, a szerelem. Az odaad�s �s a birtokl�s, az �llat, �s az Istenn� egyben.
Ami odabent t�rt�nt, h�tk�znapi esem�ny, ugye. Megt�rt�nik �jjel, nappal, l�pten nyomon ezen a f�ld�n...sz�mtalan fi� esik �t �lete els� szeretkez�s�n, sz�mtalan n� �lvezi n�la ifjabb szeret�je �lel�s�t. De Bence m�r akkor tudta, neki m�s asszony nem kell az �letben.
Mikor hajnalban fel�bredt, a n� m�r nem volt ott. Fekhely�re alig eml�keztetett a sz�tsz�r�dott szalmakupac, meztelen�l a pokr�con fek�dt. Mag�ra h�zta nadr�gj�t, �s kibotork�lt a f�nyre. K�r�ln�zett...minden porcik�j�ban �rezte az asszony hi�ny�t.
J�tt az els� �tkel�, megalkudtak, s � egykedv�en szelte keresztbe a foly�t. Ut�na megint egyszer, k�tszer, oda, s vissza.
K�s� d�lut�n �reg atyafija �rkezett, dolg�ra ment valamerre, s nevetve sz�lt hozz�:
- Te Beni gyerek, nem teccel nekem. Csak nem t�ged is megl�togatott a n�das asszonya? - s nagyot vert a h�t�ra. A fi� l�b�b�l kiment az er�. Megbicsaklott hangon k�rdezte:
- Milyen asszonyr�l besz�l kend? 
- No, h�t a n�das asszonya. R�gi r�v�szek mes�lt�k, hogy bizony �jszak�nk�nt itt a r�vn�l megjelenik egy szellem, sz�p feh�rn�p k�pibe, �s �gy ell�tja �ket minden j�val, hogy t�bb� m�s asszonyra sem tudnak n�zni - hunyorgott hamisan az �reg. De Bence akkor m�r feh�r volt mint a fal. Kitette utas�t, de ki se sz�llt a cs�nakb�l, ott �rte �t az este.
K�ts�gek k�z�tt h�nykol�dott... ki ez az asszony? �rin�, aki egyik szesz�ly�nek h�dol az � test�t haszn�lva? Vagy szellem, aki v�g�l elsz�vja akarat�t v�r�t, erej�t, �s nem lesz k�pes t�bb� l�nyt szeretni? Hiszen m�r most ezt �rezte...
Az m�lt �jjel, valah�nyszor megsz�lalni akart, nem j�tt ki hang a tork�n, a k�rd�s is bennrekedt. S most itt verg�d�tt, mik�zben m�gis, egyre csak a s�t�t f�ldutat kutatta szeme. �s v�rta az asszonyt f�lelme, s�t�t gondolatai ellen�re is.
J�tt is az, elment a cs�nak mellett, egyenesen a kish�z fel�. Meg�llt egy pillanatra, visszan�zett a cs�nakban kuporg� Benc�re, s a fi�, mintha dr�ton h�zn�k, elindult ut�na. Elnyelte �ket a kalyiba s�t�tje.
S hogy a t�rt�n�sek k�zben hangzott-e el sz� is? Nem lehet tudni, de hogy az �reg, sz�llel-b�lelt kunyh� ereszt�kei reggelre laz�bbak lettek, az biztos.
�s az is, hogy ett�l az �jszak�t�l kezdve a fi� der�sebb lett, s f�ld�nt�li boldogs�g csillogott szem�ben, m�g szelte csak napokon �t a vizet, oda-vissza, �s v�rta az est�ket.

Elv�nszorgott j� n�h�ny nap, �s elhussant ugyanannyi t�zes �jszaka, amikor is a n� kis �tit�sk�val �rkezett a szokott id�ben. Nem a h�z fel� ment, hanem besz�llt a cs�nakba, �s Bence, a kis r�v�sz m�r h�zta is az evez�ket er�teljes mozdulatokkal.
A foly� k�zep�n j�rtak, amikor a fi� nem tudott ellen�llni r�t�r� v�gy�nak, �s beh�zta a cs�nakba a lap�tokat. Ott, a sodr� v�zen, a b�b�jos telihold alatt, a nedves cs�nakdeszk�kon szeretkeztek, n�m�n, szavak n�lk�l, boldog �nk�v�letben. Lassan egy felh� a hold el� araszolt az �gen, �s s�t�tbe borult a v�z.

M�snap kor�n reggel az els� �tkelni akar� hi�ba kereste a r�v�szt, az nem volt sehol. �sszegy�ltek m�r n�h�nyan, egyik erre indult, a m�sik arra, kiab�lt�k Bence nev�t, vizslatt�k a foly�t, de a fi�t nem tal�lt�k, sem a cs�nakot. azut�n t�bben j�ttek a falub�l, cs�kly�kkal, �tkutatt�k a n�dast, a k�zeli kiserd�t, de eredm�nytelen�l. Vitt�k a h�rt a fi� anyj�nak, aki szent�l hitte, fia odaveszett a v�zbe. N�h�ny nap m�lva megtal�lt�k az �res cs�nakot sok-sz�z m�terrel lejjebb, a n�dasban fennakadva. Bence teste nem ker�lt el�, nem hozta fel a v�z, de ilyen volt m�r. Meggy�szolt�k, elsiratt�k, mis�t mondattak �rte, gondolatban eltemett�k. Suttogtak a faluban a szellem-asszonyr�l is, meg egy idegen n�r�l is...no meg a virtusr�l, ami a leg�nyeket sokszor elem�szti...de senki sem tudott biztosat.

Eltelt vagy t�z �v, feled�sbe mer�lt a fiatal r�v�sz elt�n�se, csak anyja gy�szolta m�g k�v�l bel�l feket�ben, fi�t. Tavaszodott, a kast�lyba v�rt�k a gr�f�k �rkez�s�t. Az int�z� �zent a faluba n�h�ny szorgos asszony�rt, j�jjenek a kast�lyba, az �ves nagytakar�t�shoz. Bence anyja is k�zt�k volt. A szalon gy�ny�r� b�torait f�nyes�tette, most ker�lt sorra a hatalmas, fekete zongora, rajta sok cs�nos, �ri csecse-becse. Mindet sz�pen sorban �tt�r�lgette. Egy f�nyk�ptart� fek�dt ott, k�ppel lefel�. Az asszony kez�be vette, hogy azt is megtiszt�tsa, de ahogy a k�pre n�zett, arca halott-feh�rre v�ltozott. A k�p sark�ban j�l l�that� felirat: New York, �s a d�tum. A korabeli foto egy p�rt �br�zolt: gy�ny�r�, id�sebb n�, �s mellette...
- Bence, dr�ga kicsi fiam - suttogta az anya maga el�, majd keze elernyedt �s a f�nyk�ptart� a f�ldre esett.

By Zsuzsa 2006 .9.13.