Most itt �l�k a n�dasban. Ezer sz�nyog h�zza a f�lembe. �gy szokott lenni naplemente t�j�n, el�rajzanak, �s jaj az ember fi�nak, akit itt tal�lnak. De most ezzel nem t�r�d�m, bennem m�s zajok d�b�r�gnek. A sz�vem, az veri a ritmust, fesz�lt izgalom a dobver�je.
Agyamban �les eml�kk�pek peregnek. Mintha most t�rt�nne velem. �jra, meg �jra. H�tamon fekszem, kezemben a v�res k�, �s rajtam...

Ott fek�dt rajtam. Nem mozdult, nem l�legzett. Arc�n v�gigfolyt a fej�b�l patakz� v�r, torzz� fagyott rajta a k�j vigyora, kimeredt szeme engem b�mult.
Elborzadva, utols� er�met �sszeszedve lel�ktem magamr�l, �s sz�delegve fel�lltam. R�meredtem kezemben a k�re. L�bam remegett, szokny�m felh�zva maradt, bl�zom der�kig let�pve cs�ng�tt, combom k�z�tt hideg-s�kos nyirkoss�g. El�ttem a f�ld�n a bugyim hevert, mint egy halott feh�r mad�r. �szt�n�sen, f�l k�zzel igaz�tottam vissza magamra a ruh�mat, �s kit�molyogtam a boz�tosb�l. A k�, m�g mind�g a kezemben volt, nem mertem letenni. Biztons�got adott, fogtam, mintha sohasem akarn�k megv�lni t�le.
Szemben, alig sz�z m�terre t�lt�s takarta el a foly�t. Elindultam fel�. Let�rdepeltem a parton, �s l�ttam arcom a v�zt�k�rben - pocsolya sz�ne volt. Kezemmel meg�rintettem, majd vadul csapkodni kezdtem, t�nj�n el! Nem akarok t�bb� t�k�rbe n�zni!
Letisztogattam magam. Nem tudom, ut�na mennyi id�t �ltem a n�dasban, zavarodottan, magam el� b�mulva.

Nem terveztem el semmit - ami ut�na t�rt�nt, mag�t�l j�tt, �gy k�vette a velem megesett borzalmat, mint ahogy testemet k�veti s�t�t �rny�kom.
Egy h�t sem telt el tal�n, amikor az a m�sik diszn� m�g�m lop�zott, mik�zben �n vizet h�ztam a k�tr�l.
Ahogy hozz�m �rt, v�gigszaladt testemen a jeges borzong�s, el�nt�tt a d�h, �s az undor. Megp�rd�ltem, �s ami arcomon l�tszott, h�tratasz�totta, tekintete r�m-meredt. �n hirtelen �tlettel elmosolyodtam, �s �v�dni kezdtem vele. Nem volt tervem, magam sem tudtam, hogyan, csak �reztem a k�nyszert, hogy valamit tennem kell. A n�dashoz h�vtam alkonyatra. Hamarabb kimentem. Senki sem j�rt arra, ezt a helyet csak �n ismerem, kisl�nykorom �ta ez a rejtekhelyem. A barna-szepl�s k� m�g ott hevert a f�ld�n, ahov� letettem. Zsomb�kot h�ztam r�, le�ltem, �s mozdulatlanul v�rtam. �gy �rezheti mag�t a p�k, amikor megsz�tte h�l�j�t, s m�r csak a l�gyre v�r.
A sz�rk�letben messzir�l l�ttam az alakj�t, ahogy k�zeledett a t�lt�sen. Mikor oda�rt, kil�ptem n�das s�r�j�b�l. Hagytam, hogy elkapja a derekamat, majd megfogtam a kez�t, �s beh�ztam magammal a rejtekembe. Pillant�som a k�vet rejt� kis kupacra esett, �s biztons�gos k�zel�ben hagytam, hogy a f�rfi azt tegyen velem amit akar. Elj�tt a pillanat. Letolt nadr�ggal fek�dt rajtam, agy�t m�r elbor�totta a v�gy. Lihegve tapadt meztelen mellemre, amikor a k��rt tapogat�zva kiny�jtottam a kezem. Tompa reccsen�st hallottam...

A kisv�rosban pletyk�k keringtek k�t rejt�lyes elt�n�sr�l, csak �n tudtam, igen, akkor m�r tudtam, lesz m�g t�bb is. F�l�m kerekedett, eluralkodott, kit�lt�tt valami hat�rozott sz�nd�k, �s vele az izgalom, hogy bossz�t �llhatok. Vad�szni kezdtem. Kerestem az alkalmat, hogy valami undor�t� f�rget elcs�b�tsak, �s a n�dashoz csaljam. Igen, undor�t� f�regnek l�ttam mindet, �s egy cs�ppnyi sz�nalmat sem �reztem.
A harmadik is sim�n ment, mint a karikacsap�s. A negyedikn�l h�ttal a testnek �ppen a foly�ban tiszt�tottam magamr�l a r�m fr�ccsent v�rt, amikor neszt hallottam. Mint akit k�gy� cs�pett, felpattantam, �s l�ttam, megmozdult. Felkaptam a k�vet, �s veszett d�hvel �tni kezdtem a fej�t. Egyszer, k�tszer, t�zszer, �s magam sem tudom, h�nyszor.
M�r nem borzadok, nem undorodok a v�rt�l. �s er�s is vagyok. Karomba gy�lt minden er�, amit h�sz �vem bel�m �p�tett. Az�rt, hogy megv�djem magam, az�rt, hogy ne tudjon bitorolni senki, az�rt, hogy az� legyek, akit �n v�lasztok. �gy gondoltam - de m�r nem kell senki. Ha f�rfira n�zek, akkor igen, akkor undorodom, �s m�r nem akarom, hogy b�rki is, valaha is birtokba vegyen. Ott, el�sz�r, mikor az az �llat letepert a f�ldre, nem tudtam fel�lkerekedni, csak a v�g�re j�tt meg a valahonnan m�lyr�l, k�ts�gbe esve, elborult d�hvel az er�m. Most m�r itt van, k�szen arra, hogy cselekedjen, b�rmikor, �s b�rhol.
Az els� test - az�, aki f�lkeltette bennem a v�res vad�szt - m�g most is ott eny�szik a partt�l nem messze, a boz�tosban. A m�sik h�rom hely�t keskeny csap�s jelzi az elvadult, sz�les n�dasban. Ha arra n�zek, csak �n veszem �szre, hogy ott kicsit t�bb l�gy kering a leveg�ben.

Most is itt �l�k a n�dasban, ezer sz�nyog h�zza a f�lembe. �gy szokott lenni naplemente t�j�n, el�rajzanak, �s jaj az ember fi�nak, akit itt tal�lnak. De most ezzel nem t�r�d�m, bennem m�s zajok d�b�r�gnek. A sz�vem, az veri a ritmust, fesz�lt izgalom a dobver�je.
Agyamban �les eml�kk�pek peregnek. Mintha most t�rt�nne velem. �jra, meg �jra. S ahogy feln�zek, a sz�rk�letben egy alakot l�tok k�zeledni a t�lt�sen. Az �t�dik. F�lre sem n�zek, csak kiny�jtom a kezem, �s megnyugodva �rzem a s�t�tbarna, rozsd�s k�vet a zsomb�k alatt. M�r mosolyogni is tudok.