Szeretné meghallgatni? Kattintson rám!

 
Vil�gra d�bben�s�nk �ta
mindketten neh�z
batyut cipelt�nk.
M�r roppan�ban
volt a tart�s, mikor
egym�sban magunkra lelt�nk.
Felder�lt valami j�,
�s egym�snak d�lt k�t roskad�.
Halkan, szel�den szerett�nk,
az egyetlen nagy szerelmet
akkor �n m�r eltemettem.
Te forr�st fakasztott�l,
s n�kem term�v� lett a testem.
Biztons�gban voltunk,
volt fedel�nk, b�r nem hordott
isten�nk a tenyer�n,
siker�lt �letben maradtunk
egym�s kenyer�n.
T�rve, vagy k�zdve
araszoltunk, s cs�kot
h�ztunk utunk por�ba,
n�ha f�lrep�lt�nk, mert hitt�k
sz�rnya m�g lehet,
kinek halott a l�ba.
Vesztett�nk v�delmez�ket,
egyre jobban �rvul�
sz�v�nkbe temett�k �ket.
B�ntottunk, sz�rtunk, s�rtunk,
hogy ut�na megint szeress�nk,
vonul� telekben, nyarakban