n a magas gre nztem, nzn,
s nem lttam, hogy itt a fldn
kihunyni kszl egy gyertya-lng.
Apm elment, s ott a srnl,
ahonnan mgegyszer visszanzett,
srtam, s nem gondoltam semmi szpet.
Most az id mr j lapot nyitott,
s a szavak miket szmba adott,
megrtek taln, hogy formt ltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit gyis tudtl, bzom benne,
br nem volt szavakba ntve,
hogy ers kar voltl nkem
sorsom orknos szelben.
Hajm alatt Te voltl a hullm,
s rbcomon a vitorla,
mi srlt letemet gyengden
biztonsgos partra sodorta.
Fszek voltl, ahov vissza-szllhatott
lelkem, ez az rk vndorl madr,
s rptettl, mikor hivott a lthatr.
Nem krdeztem meg soha Tled,
hogy bevltottam-e remnyeidet,
mikor kborlsaimra idulva
arcomra cskoltl tlevelet.
Nem mondtam el soha, mit lmodtam,
pedig lmaimat is Tled kaptam,
most mr tudom, mert gy vltak valra,
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnzek, s kinyitom az eget
mg egy percre, hogy elmonjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagyok rva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zrva,
s most n rizlek, vdelek,
mg felettem is elszllnak a htlen vek.
S mieltt bezrulna az g,
mg kt szt felkiltank,
mit ritkn mondtam, azutn elengedlek:
Apu, szeretlek!
AJÁNLOM AZ OLDALT
