A kankalinban ott ül a bogár
S tenyered száz kusza vonalán
Hibás a rejtjel.
Istentudja ki, mikor,
Mit felejt el,
Ki az engedékeny
És ki a konok,
Mik fontosak
S mik fontatlanok.
Mi sötétebb
A tej vagy a légy,
Mért vagy távol,
Ha közelre mégy.
Mért kiáltasz
Hogyha sír a csend,
Mért hal el
A vágyunk idebent.
Mért vonz úgy
A kéklő messzeség,
Mért kerülget
Enyhével a Vég.
Mért nem húz
A társaság, a kincs
S miért jó
Ha végül semmi sincs.