Már csak szomorúságot
Terem az erdő,
Mert az ösz fátylait
Letépte a szél
S a kőrisfák
Egyedül állnak
Meghalni készen.

Az erdőn innen
Összetört
Szélfüttyök sírnak
Csendgömbök maradékán,
Mert már a csend
Sem tudja
A fájdalmat magába szívni.

Látod?
Karácsonyos emlékek lógnak
A karistos zúzmarákon,
Mert az örömök
Emlékké fagynak
S elszáradnak
A jószívű semmiségek.

Most már csak
Arra jó a holnap,
Hogy a tegnapok maradékát
Belécsomagoljuk
És skatulyázzuk
Szétporló terveinket…

És kibontsuk
Egy csillagsorsú
Keserű
Vasárnap.