Jól emlékszem, még Picardiában
Megkéseltek egyszer rendesen,
Varangyosra dagadt fel a lábam,
S így bicegtem alvadt-véresen.
Már pünkösd volt, mikor rámtaláltak
Amiens és Abeville között.
Úgy ébredtem vigyorgó pofával,
Mint aki már át is költözött.

Sebeimen balzsamos kötések,
Fenekemen új nadrág feszült,
Nem voltam az amiensi érsek,
De már nem is mocskos menekült.
Persze rögtön a csapszékbe mentem
Tudakolni: ki a jótevő?
(Vérrel sárral összevissza kenten
Nem pécéz ki asszony, szerető)

Úgy mesélték, itt Picardiában
(Amiens és Abeville között)
Benedictus Soror Vox Humána
Négyszáz éve már elköltözött.
Pünkösd táján gyakran újra látják
Magdaléna-lányokra hajaz,
Szél cibálja kékesszürke fátylát
(Mindig más? vagy mindig ugyanaz?)

Fortabest a guta megütötte
(Bognár volt és patkoló kovács)
Temetésén megjelent mögötte,
Mint Lázárén a názáreti ács.
Gontiert a nyaktilóra vitték,
Mert a révnél húsz tallért lopott,
Ott is látták csendben térdepelni
És a hóhér jól mellécsapott!

Fortimer a húsz szökött fegyencre
Harminc muskétással lövetett,
(De) nem volt száraz lőporos szelence
Záporeső záport követett.
Tizenhárom ép bőrrel megúszta
Már túl vannak árkon, bokrokon
Benediktus Soror Vox Humana
Imádkozott fenn a várfokon.

Emlékére szobrot is faragtak
(Isten tudja valódi helyét)
Szentségit a rohadék parasztnak,
Ki lelopta aranyos fejét!
Sebeimnek nagy része behegedt,
(Csak a lelkem gennyes egy kicsit)
Ajánlás:
Ha szurkálnak húzd be jól a segged,
S a balhét majd mások elviszik!