Forró az este és párás megint,
Enyhe szél csak szűkösen legyint.
Az ébrenlét szimpla fonalát
Álompókok nyála szövi át.
Ég a párna s nem fungál az agy,
Kezem nyomozza csak, merre vagy:
Biztos pont apró kis köldököd,
S ott vagyok már combjaid között.
Csuklóm alatt bársony kis hasad
Fel-le jár, mint olló, hogyha szab.
Kis punádat mikor megfogom,
Szinte lángol harmincnyolc fokon!
Szőre mint a hermelin palásté,
Lehetetlen, hogy lágyabb volna másé!
Didikéidet számba veszem,
Bájos leltár (szörnyen élvezem!).
Szemöldöködnek néhány szála rezdül
(Infót kapott az éteren keresztül).
Langyos füled combomon pihen,
Ne félj, nem nyithat ránk senki sem.
Illat száll, mint korhadt jurta-filcé:
Már megint a szőnyegre pisiltél!