Lámpasor volt még a járda szélén,
S a lámpákban villanykörte volt,
Fémgallérjuk kopogott a szélben,
S visszhangzott, ha egy kutya csaholt.
Éjfélkor már üres volt az utca,
Stráfkocsival jött meg a szenes,
Hátizsákkal a házakat járta
Béni úr, a kancsal ószeres.

Pereces ment végig a mozikban,
Láncba adtuk a filléreket,
Bambi volt és málnaszörp italnak,
S így éltünk meg hosszú éveket.
Jól emlékszem a szódás lovakra:
Meklemburgi két almás-deres…
És ha részeg tántorgott az úton,
Béni volt, a kancsal ószeres.

Tégla utca - Petrezselyem utca -
Kitaibel Pál rollerversenyek…
És a szeplős házmesterleányka
Visszadobta első versemet.
Benn a péknél egyszer csókolództunk
Csemez Károly volt a fűszeres,
S aki féltett titkunkat kileste
Béni volt, a kancsal ószeres

Később aztán színházakba jártam,
Olcsón vettem pótszékes helyet,
De hogyha egy szép lányt megkívántam,
Megkeféltem a színház helyett.
Jó mozikra hosszan sorba álltunk,
(a jegyüzér tudta min keres)
S aki átvert, mint szart a palánkon,
Béni volt, a kancsal ószeres.

A kikötőket mindenütt szerettem
Leningrád és Anchorage között
(Évekig csak egy leányt kerestem,
Aki mindig továbbköltözött).
Most, hogy este a tükörbe néztem,
Halántékom ráncos és eres,
S aki onnan bambán visszabámult,
Béni volt, a kancsal ószeres.



Megjegyzés: Curriculum Vitae (Szakmai önéletrajz)