Nem halljátok! Már ereszt a tartály,
Sziszeg, sivít a megrepedt szelep,
A szerkezet pár idegesebb pontján
Irizálóan elszinesedett.

A bádogon átüt a kisértés
Elszenesedtek a kábelek,
Nincs bizonyság, minden csak megérzés
(A Káinok lehet, hogy Ábelek).

A magasban porlanak a rések,
Ki-ki törnek fáradt kváderek,
A kiszáradt, szétmálló tömítés
Asztalunkra lassan rápereg.

A terhet már nem a tartó tartja:
Valahol véletlen fennakadt,
Csavar, anya már meghúzhatatlan,
Mert a menet tövig megszakadt.

A műszerfal hiszállt a helyéről,
Holt mutató leng az elején,
Vészjelzőjét meg be sem kötötték,
Mert tilos volt annak idején.

Odafönn már rég kifújt a lámpa,
Idelenn már régen nincs kanóc,
A menetet be kéne tekerni,
De elveszett a kence és a kóc.

Tegnapig még muzsikált a fázis:
Egy trafó még áramot kapott,
De a mérő már le volt szerelve,
Azt mondják, az áram is lopott!