Mikor elfogy mindenütt a rőzse,
S kihülnek a kormos tűzhelyek,
S a kutyának sincs már ismerőse,
Ki tüzénél szorítson helyet,
Ha nem lesz a sparheltokban élet
Kotyvasztani egy kevéske ételt,
Itt és most a lelkemből kivánom,
Tegyen az Úr teveled kivételt!

Ha eljön az álszentek világa
S akasztják a sok szoknyapecért,
Üldözött lesz mind, aki parázna,
S oda van egy bájos punciért,
Ha révbe jutsz, de fennakadsz a vámon,
Vagy fölad, ki elébed letérdelt,
Itt és most a lelkemből kivánom,
Tegyen az Úr teveled kivételt!

És ha egyszer végleg eltökélnéd:
Itt hagyod e kínzó földi zajt,
Kivánod az angyalok zenéjét,
S ellenállhatatlan vágy, mi hajt,
Ne feledd, hogy fenn az angyaloknak
Semmije sincs, ami érdekel,
(Általában imádkozni szoktak,
Ha egyik másik szépen térdepel)

De ha zsémbelsz: Nem az én világom,
Nőket ide! Bort, s valami ételt!
Itt és most a lelkemből kivánom,
Tegyen az Úr teveled kivételt!