Három napig esett az eső,
Most elállt,
S naphátú gondolatok
Pancsolnak a párolgó pocsolyákban.

Nézd Kedves,
A jázminok alatt
Sárgállnak a bogárligetek,
Hult levélen tutajoznak a pókok,
S megdobban a föld
A verőér-gyökerekben.

Itt fekszünk most szomorkás jóbarátok,
Tudjuk, ki mire gondol,
Szemünk előtt kék kockák bolondul szaladgálnak,
Babrálják a fehérzománcú csendet,
S a töretlenszélű rendet
Végigsimítja halványan az este.

Várunk téged húnyt szemmel
Mind a hárman,
Mert hűs szobánkban
Mellünk alatt zihál a képtelenség:

Egy illatból, így eső után
Moccanva ébredsz,
Blúzod alól hárs szirmot fúj a szél,
S beterít egészen.
Kezedről most térdedre hull a csókom,
S szőke hajad kendővé fehéríti
Gyógyuló szenvedésem.

         1966