Géppel felszeletelt iratot fúj a szél, mint régen a szalmát.
    Sajnálom, paripám, ez lesz mától az ágyad.
Tollászkodj kicsikét, mert pudvás, mocskos a szárnyad.
    Kérlek, bőven egyél, gazdád új birodalmát
Kezdi el építeni valahol, ahol értik a verset.

Látod-e, Gyengéd férfiszerelmet nem csomagoltunk,
   Mától kell ez a hely praktikusabb csomagoknak!
Jaj, dehogyis megyek én teveled megin Újpalotára!
   Gazdagrét?! Az ökörség! Az csak a puszta neve!
Engem szétvet a bú, és téged hajt a zabálás?

Nem hiszem el! Mondd, honnan ez ocsmány, kishitű önzés?
   Frankón megfizetem on-line abrakodat!
Elmehetek gyalog ís, mert nincsen messze a posta,
   Mától nyitva a könyvtár, mindent visszaviszel!
És ha a csapzott szárnyad végleg eluntad,
   Ott van a lósport, végül a T. Sz.
Én meg a szép papírokból hajtogatok repülőket.