Egerészik a csend.
Pendül a kályha
Eresztékében
A rőtszemű hő.
Verseidet
Most szépen összerakom
Év, hónap, nap
Alapján,
S nagy leszek ismét.
Általad az,
Mert érted a szó
Erejét,
Tartani tudsz,
Ha a sors fonalát
Gonosz átkok
Gyengíteni már betekerték.

Arra ha kérdesz,
Honnan e
Nagy bizonyosság?
Ime a válasz:
Hogyha te nem vagy,
Úgy zuhanok bele
Újra a csend fenekébe,
Mint a darázs
Odakint
A télszagú korsó
Dönögő, bús rettenetébe.

Érzed-e,
Hogy repülünk?
Gyáva hogyanját
Én már nem keresem,
Mert reszket a fű,
Reszket a nyíren a barka,
Reszket az erdei forrás
Csillagfürtű
Szélszabadító
Száguldó repülésünk
Iszonyat magasától.

       aquariusnak