Sz�kj�nk meg, Kedvesem,
mez�tl�b, l�bujjhegyen...
s hogyha a padl� reccsen,
dermedj�nk meg a percben,
ut�na fussunk, mintha vad �zne
- magunk el�l is menek�lve...

Sz�kj�nk meg, Kedvesem,
mez�tl�b, l�bujjhegyen...
Induljunk d�lnek, ahol a v�nek
szem�ben is t�zek �gnek,
ahol nincs t�l, illatos gy�m�lcs�k
utak ment�n is �rnek,
szomj�t oltani k�bor szeg�nynek...
Hallgassuk barna d�li �jszak�k
k�t v�g�re felfesz�lt h�rok dallam�t,
s m�g az �g alatti sz�ll�s brok�tf�gg�ny�n
pulz�l� csillagokat n�z�nk,
mint �des bor t�lt�lt�tt poh�rb�l,
��������������������������� csorduljon ki a sz�v�nk...

Sz�kj�nk meg, Kedvesem,
mez�tl�b, l�bujjhegyen...
Fussunk eg�szen a nagy v�zig,
ahol minden nap elv�rzik a Nap,
de meghalt�ban is izzik,
s a lobog� alkonyat �ppoly gy�ny�r�,
mint mikor egy r�gm�lt hajnal
j�tt �rt�nk l�ng-lovakkal...
Z�rjuk gy�ngyh�z-b�l�s� sz�v�nkbe
a tenger halhatatlan moraj�t,
s hagyjuk a forr� parti d�n�n
elt�nni, betemet�dni lassan
�������������������������� elnehez�lt test�nk nyom�t.