Egyedül vagyok
Gyötör a magány,
Minden olyan kéjesen vagány,
Fertályóra kell, s meg lehet szokni,
Minden sarokban brekeg egy béna zokni,
S mint a káka, békanyál a tóban,
Gyanús lé van a mosogatóban.
Magyarázat sem kell a vizsla vágyra,
Miért döglünk ruhástól le az ágyra,
S mint a régi bukaresti dácsák
Szaporodnak a harapott pogácsák
A szemétben a meggymagok kikelnek,
Páratlan papucsSzok piknikelnek.
S, hogy ne menjen egyetlen csepp se kárba
Darázs dőzsöl a borospohárba'
Rozsdafarkú rebben ágról ágra,
Én meg szarok a rozsdás világra.