Beaufort skála
tonibacsi 2008.06.26. 19:55
1
Tükörtojást táncoltat a nap, Bedugul a csend a víz alatt. Tétovázik a szitakötő. Ajándékot csomagol az árnyék, Keresi a hangya, mit talál még, A murvás út forró és bökő.
2
Bólogatva megindul a nád, Ha nem zúgna autó, hallanád, Kuttyogat a kikötőkötél. Megperdül a nyárfa levele, Rozsdafarkú rebben föl vele, Reklámszatyrot rebesget a szél.
3
A heverő felkapja fejét, Útjára kel homok, fű, szemét, Megcsikordul fenn a hintalánca Zöldeskékre vált a víz ezüstje, Kiköt a komp olajszagú a füstje, Tollat zudít a vadkacsák románca.
4
Fűre hull a félkész gesztenye, Feldől a sör, hogyha nincs tele, Reppel a hab a hajó körül. Kötelével pöröl a zászló, Kócos a botjával hadonászó, Szélimádó szörföző örül.
5
Peng a kötél, rángat a bója, Gyöngyét a hullám felveszi – szórja. Mérges a zöld víz habja fehérlik. Görbül a latni, húz a vitorla, Gördül a felhő, vészes a korma. Döng a fedélzet, ütlegek érik.
6
Zeng a kötélzet, víz megy a fülbe, Mindenen áttör a hangja fütyülve, Néha lehalkul, majd felerősül. Porzik a part és fekszik a nádas Vágyod a földet, végre megállhass, Állíts valakit felelősül.
7
Tombol a hullám, hördül a habja Rácsap az orkán és lefaragja Lélek, ügyesség már nem elég. Reccsen a vászon, sír a kötél, Már nem az ember az úr, csak a szél. Összeszakadnak a part meg az ég.
8
Cikkan a villám itt a vihar, Arra visz éppen, amerre akar. Koppan a dekken a zápor, a jég. Spriccel a köd leve nincs levegő Habtarajokból nőtt legelő Nézem a perceket élek-e még?
9 Reccsen az árboc, reccsen a szív, Sír az anyám, tán ő, aki hív. Nő a fehérség, dördül a menny, Görcsbe feszülnek az ujjak, a kéz, Tartani! Tartani! Szörnyű nehéz. Most a szirén int, hogy vele menj!
10
Nincs meg a pulzus! Nincs meg a véna! Szól a riasztó, szól a sziréna. Bammog a bádog, dől a tető. Félre az útból! Vissza a házba! Jézus! Aláfut! Össze van ázva. Repked a hungarocel meg a kő.
11
Pusztul a hajlék, ömlik a sár, Harcol az élet és a halál. Csuklik a sírás, bömböl a zaj. Elfogy az út és elfogy a hegy, Hol sose volt víz, most odamegy. Pusztul a jószág, és az a baj!
12
Dúl az özönvíz, nincs Ararát, Tépi az Isten a bárka falát. Ím a teremtés romba hever. Hullik az ember, megvakul Ádám Könnytelenül sír Éva halálán. Szidja az Istent és felesel.
|