Vonatra szállok, onnan hajóra,
Villamosra és legvégül gyalog.
Az utolsó száz métert rohanva,
Amikor érzem, már közel vagyok.
Megtanulom virtuóz pengetni
A távolságnak kéklő húrjait,
Dallamára közel lesz a távol,
S az óceánok tág azúrja itt.
Megtanulok szárny nélkül repülni,
S ha legyőztem már a pensum felét,
Felszállok a kékes oldaláról,
Elérni lelked csillagrendszerét

Alkut kötök a dúló viharral:
Ragadjon fel, akár a tollakat,
És egy elkoszlott reklámszatyorral
Gledícsiákon lelkem fennakad.
Sziklaszirtek védetteb zugában
Felkutatok vándorsolymokat,
Mutassa egy az utat felétek,
Amikor úgyis arra látogat.
Meteorok száguldó rajához
Csatlakozom, és ejtem majd szerét,
Pár fényévvel közelebb kerülve,
Elérni lelked csillagrendszerét.

Majd bicegve végig a tejúton,
Ahonnan a kilátás is csodás,
Lenézek a régi hármasútra,
Kiváncsian, hogy lesz e folytatás?
És együtt a bús kisértetekkel
Vártoronyról vártoronyra szállok,
Bagolyból meg szőrös denevérből
Újrafélve rémeket csinálok.
S ott, ahol a napok véget érnek,
És az alkony lehunyja szemét,
Szerelemből elegyítek álmot
Elérni lelked csillagrendszerét!