Attila ürügyén
Hiába hittem magam tökösebbnek, ebben a kocsmában mindenkit vernek... Kitámolyogtam, mert már túl kenyény, s maradt az egyszemélyes fülke-fény. Egy ideig még bevilágítom a falat - egyszál légyszaros égő az öntudat - de valahol már elindult felém egy másik vonat...
|