Menj már
Menj már, nem hevítsz, Te is csak magamba menekítsz... Te sem vagy más, csak átmenet, mi a semmiből semmibe vezet. Kaparom falát börtönömnek, hová menjek, ahol majd könnyebb, de minden, minden önámítás, rács van mindenütt, semmi más... és senki - sajnos - senki sem hibás...
Írni kellene, de nem lehet, mögöttem állnak őrszemek... Ha összeállna már egy mondat, a kerekek belenyikorognak. Nyissz, nyissz, Te sem vagy más, mint embernyi öncsalás... Nevet szemedbe: mit mutatsz? Magadon kívűl mit kutatsz?
Ki vagy, Te nagy Senki! Ki kért meg téged énekelni? Keresed a neked járó koncot, hordod magaddal, mint koloncot, a kényszert, ezt a magadnak fűzött ékszert, hogy megmutasd embernyi magad...
|