Romok alól
Szelíd dallamára a szónak hiába vágyunk - ha ránkomlik szilárdnak hitt világunk alóla csak jaj szól, s még rosszabb, a halott dalok néma csendje... Hív a szó, s nincs hangom, ami felelne... Halott dalokat gyászolok, szó-patakom helyén könny-folyó csorog, ruhámat tépem partján, s hamut hintek elátkozott fejemre... Hív a szó, s nincs hangom ami felelne... Hátam mögött ezer ördög várja, hogy mikor gyengülök, vinnének már végre a pokol fenekére... azt se bánnám, akár dudás lennék érte, ha halott dalaimat feltámaszthatom, mert agyon nyom ez a csöndtorony...
Kezében a dorong, Isten ha verne: hív a szó, s nincs hangom, ami felelne...
|