Dalok a pokolból
Hol vagyok…?
Ha megkérdezném az ördögöt, mi a fenének lődörög itt körülöttem, én nem ide jöttem. Nekem azt mondták, kék az ég, s amíg az ember őrzi hitét, nem száll pokolra, pedig itt mintha az volna. Nem ordítanak a bűnösök, a főördög sem mennydörög, de csordultig tele a katlan, itt senki sem ártatlan… Jobb lenne gyorsan odébbállni, vagy az ördöggel cimborálni, de ha vagy, Istenem, ágaskodom, itt a kezem…
Pokoli lekvár
Itt fővök fortyogok szakadatlan ebben az irdatlan üstben míg izzik alattam a katlan végleg alámerültem torok szakadásig hiába kiabálok lassan péppé puhulva magamról leválok
fefonak
Fülembe ezer ördög húzza nyúzza lószőrét a vonónak valahol a hátsó sorban egyetlen pici angyal rázza csengettyűjét
|