(Álmodtál-e már rémeset,
mikor az éjszaka elvitte lelkedet,
valami kergetett, valami utolért,
s meg kellett halnod a másnap hajnalért...)

Hozott a tél fagyot, de jó nagyot!
Kijöttek az erdőből a farkasok.
Csikorog a dér foga,
egyre csak hull a hó,
bárányok vérétől pöttyös
lepedő lett a hótakaró.
Egyben a nyáj, terített asztal, és
kevés, üvöltés ellen a bégetés...
Bárány a bőröm, de karmot
növeszt rám valami ármány,
s magam sem tudom, a farkas
vagyok-e én, vagy a bárány...
Üvöltve kergetem magam,
s bégetve elölem futok -
már a tél, a dér, a hó, a vér
és az erdő is én vagyok...

(Előttem zuhanás, mögöttem sincsen lábnyom,
fehér lepedőmön vérzett el az álmom...
valami kergetett, valami utolért,
meg kellett halnom ezért hajnalért.)