Buzogány, sóvirág

Megvirradt, és a Nap
felszippantotta
a párát a víz felett,
varázsütésre eltünt
a vérünkkel jóllakott
szúnyog-sereg...
Ébresztő Apu!
Éjszakára csalizott
botodon talán fennakadt
évek óta megálmodott
óriás-halad,
vállamon a tegnapi
hőség hólyagja ég,
hűsíteni hozd fel rá
a folyó vízét!
Itt, a Tisza partján
kerek néked a világ,
ébresztő Apu!
Mutasd meg, hol rejti a nád
a legbársonyabb buzogányt,
s a szik hátán hol szedhető
a leglilább sóvirág....

Tudom Apu, már tudom...
Ebből is, abból is
egész öllel szedtem
egy nem túl régi hajnalon -
barna buzogány húzta karom,
könnyeimen át
fakó volt mind a sóvirág,
amit majd kisírt szemű unokád
másnap koszorúdba fon...
Aludj, Apu -
semmi sem változik,
minden nyáron ugyanúgy
kivirágzik a szik,
szélben bólogat a sás,
hosszan gyűrűzik a víz
felszínén a csobbanás,
alkonyatkor lángra gyúl az ég -
álmaid ezüst hátú nagy halát
a Tisza is őrzi még...
Aludj, apu -
mióta világ a világ,
az a rendelés,
hogy eggyel több az álom,
mint az ébredés...