Tudtad-e, hogy az őszben
ott lakik a nyár is, és a tél…
Igaz, a tavasz kicsit
messzebbre költözött -
de nyarad nedvei keringnek
még az ágban
a hullni kész levelek között.
Ilyen fa az ember,
míg el nem korhad, vagy
eleven törzsébe fejsze nem hasít,
őrzi magában, és újra álmodja
embernyi léte múlt évszakait.
Drága Barátom, most őszöd éled,
s titkon már előre féled a telet,
de látom én, nyarad festette
szerelem-pirosra élő lelkedet.
Most nincs tél, nincs tavasz,
nincs nyár, csak ősz van!
Tartsd ki lobbanását amíg csak lehet…
S ha nem hiszel nekem,
nézd meg a tükrös tóban
a lángra gyúlt, eleven színeket…

Padrenak