Medárd
Medárd
Esik az eső, kopog a
tető, földi-giliszta mászik, fűszálak között, bokrok boltja
alatt rigó csiburászik - szegény vízöntő is fázik...
Csordogál az ég, lyukas vasfazék, rezeg
a tócsa tükre, ásott rögök között, sár-palotájában elázik az ürge
- szegény vízöntő is menekülne...
Ez így ritmustalan, vízöntő bajba' van
- nem lép a vers-láb csak mászik, kint csorog, bent vízöntő papírján
kaparászik...
Elszökött a ritmus, nincs a versnek
sója, pedig szépen üti az eső metronómja... Hiába, hiába, csak
csíkot húz a lába, mint földi-giliszta a sikamló
sárba...
(tonibacsinak)
|