Kékben-aranyban
(tonibacsinak)

Én is úgy jöttem erre a világra,
hogy ne hasonlítsak senki másra.
Legyek az egy, a pótolhatatlan,
ha elnyel végül az irdatlan katlan...

Nem akartam én földhöz tapadni,
csak emlékfoszlánynak megmaradni,
akit előcitál néha az ének,
ha valakik szeretni szeretnének.

De nem tettem semmi mást, csak éltem,
végül maradékomat kimértem -
s ha mégis nyom valamit a latban,
általad leszek halhatatlan...
kékben-aranyban.


Zene: Angelo Braduardi: Tema di Leonetta